|
Témaindító hozzászólás
|
2016.06.29. 16:10 - |
Clarissa Grey, Maverick Ackermann, Dylan Moore, Echo Malia Atwood |
[43-24] [23-4] [3-1]
Amint a ló kellő távolságba került a lánytól, az felsóhajtott, majd nem sokkal rá, már nevetett is. Ki ne nevetne egy fiún aki úgy lohol egy póni után, mint kutya a bot után? Szája elé emelve a kezét kezdett mégjobban nevetni, mikor Dylan majdnem eltaknyolt a még nedves füvön. Echo még csak meg sem próbálta megfékezni, hogy hangot adjon jókedvének, sőt, mikor a srác viccelődve hátra szólt, csak mégjobban rákezdett.
- Bocsi - nyögte két röhögés között, bár valószínűleg csak artikulálatlan visításnak hangzott.
Mikor a fiú visszasétált elé, a nemrégiben megismert pacival, komoylságot erőltetett az arcára, és megpróbált nem újra a földön fetrengeni a nevetéstől. Ez igen csak nehéznek bizonyult, hiszen akár hányszor rápillantott Dylanre, újra elkapta a röhögőgörcs.
- Nem engedem el! - mosolygott fel rá, de gyorsan el is kapta a tekintetét, már érezte is a feltörni készülő kacaját. Mondjuk abban már kevésbé volt biztos, hogy ki is a főnök. Ő, vagy a nála több fejjel magasabb, erősebb, és nyilvánvalóan gyorsabb élőlény. Ha Echon múlik, ő átengedi a főnökösdit a póninak.
- Már miért félnék tőle? - háborodott fel azonnal a kérdésen, hiába volt benne némi igazság. Ezt másoknak nem kell tudni. - Csak azért mert én nem kötöm szabályokhoz, és szabad akaratot biztosítok egy nyilvánvalóan inteligens élőlény számára - itt egy gyors pillantást vetett Bitsy-re, hátha felfogja a dicséretet és ezzel örökre kiűzi az állatból a támadási szándékot -, még nem jelenti azt, hogy félek tőle. Tudod, talán nem akar fürdeni! De oké, erőszakoljuk rá! - fejezte be Echo durcás hangon, majd megfeletkezve az enyhe félelméről, megragadta a póni szárát és magaután húzva indult meg az eredeti célirányba. Néhány méter után, miután végiggondolta az előző jelenetet, lassított heves léptein és a szabadkezébe temetve az arcát szakadt ki belőle a nevetés. |
Megkönnyebbülve tapasztalta, hogy Echo és Bitsy elboldogulva egymással követik őt, ezért előrefordulva haladt tovább, és nyújtózkodott egyet kényelmesen. Éppen az előző pillanaton gondolkozott, halványan mosolyogva, amikor Echo ijedt hangjára lett figyelmes. Amikor meghallotta, hogy Bitsynek meghagyta a szabad döntés jogát, meglepetten pördült hátra, és figyelte, ahogy a hátas fogja magát, és él is ujjonant szerzett jogával.
- Tessék?! - dadogta, majd pislogva futott el Echo mellett, és az eligyekvő póni kötőfékért nyúlt. Bitsy ismét irányt változtatott, úgyhogy Dylan hoppon maradt és majdnem orra bukott a lendület miatt a reggeli párától még nedves fűben, de kezével meg tudott támaszkodni a földön, és újjult lendülettel vetődött a ló után.
- Ne merj nevetni! - szólt hátra Echonak játékosan, mikor azt hitte hogy Bitsy újra túl jár majd az eszén, de aztán mégis sikerült elkapnia a kötőfékét.
- Ejnye Bitsy.- szidta meg halkan, és Echohoz sétált vele újra.
- Azt elfelejtettem mondani, hogy ne engedd el. - mondta vigyorogva, és adott neki helyet újra a ló mellett.
- Fogd meg megint. Én majd jövök a másik oldalán. De ne engedd el. Te vagy a főnök. Nem ő. - tette még hozzá, és kifújta magát a futkározás után.
- Talán félsz tőle? - nézett rá kérdőn, és oldalra billentette a fejét ösztönösen. Echo keményndk mutatta magát, nem gondolta volna róla, hogy tart Bitsytől. |
Echo némi ellenállással ugyan, de hagyta hogy Dylan a csuklójánál fogja maga elé húzza. Ott állt pontosan a póni mellett, s a lány hirtelen csak arra tudott gondolni, hogy mennyivel kisebb, mint ez az állat. Őszintén szólva, egy kicsit azért tartott attól, hogy Bitsy esetleg gondol egyet és kettéfejeli, de ezt a világért sem mutatta volna ki. Vagy legalábbis próbálta nem kimutatni.
A lovak egyáltalán leszoktak fejelni embereket? - Az ehhez hasonló fura gondolatok közül a fiú halk hangja hozta vissza a jelenbe. Echo egy pillanatra megdermed, a hang ugyanis szinte a füle mellett szólalt meg, azonban gyorsan összeszedte magát, és követve a fiú utasításait maga után húzta a lovat. Szerencsére az állat készségesnek bizonyult, így máris elkerült egy konfliktust a ló és maga között.
A lány csendben követte a fiút, nem nagyon jutott eszébe semmi beszédtéma, agyát sokkal jobban lefoglalta, hogy a lábai elé nézzen, mert bár a lovat a lehető legtávolabb tartotta magától, még így is aggódott, hogy Bitsy véletlenül rátapos a lábára. Már a fájdalom gondolatára is ájulás kerülgette.
Már éppen kezdett felengedni a ló mellett, mikor az hirtelen az ellenkező irányba kapta a fejét, ezzel kibillentva Echot a koncentrálásából. Azt sem tudta hirtelen mi történt. Kezeivel azonnal elengedte a kötőféket, és egy hatalmas lépést tett hátra feltartott kezekkel, hogy az állat még véletlenül se gondolja, hogy esetleg nem ért egyet a cselekedetével.
- Hóhóhóhó! Én nem...én nem akadályozlak...menj csak! - mosolygott az állatra kínjában, és nevetve hátrált még egy lépést.
|
Figyelte, ahogy Echo megszabadul a pulóverétől, megvárta míg a derekára köti majd a kérdesére mosolyogva megrázta a fejét.
- Valóban nem. Először is bevisszük az istállóba és megmutatom, hogyan kell lepucolni.- mondta majd megfogta Echo csuklóját és oda húzta maga mellé a ló fejének bal oldalára.
- Fogd meg a kötőféket itt az álla alatt. Ahol én fogom. - mondta neki halkan, és csak akkor engedte el a póni kötőfékét, ha Echo is megfogta, majd a hirtelen keletkezett közelséget megszüntette egy lépés távolsággal.
- Khm a lovat mindig bal oldalról vezetjük.- mondta és megpaskolta Bitsy puha bundás nyakát.
- És a nyeregbe is bal oldalról szállunk fel, és le.- tette hozzá. - Ez ilyen szabály de ne kérdezd mi oka őszintén szólva nem tudom.
Előre indult a karám kapuja felé, és hátrafordult Echohoz.
- Ha elindulsz követni fog. Ha nem, told előre a fejét a kötőféknél fogva. - próbálta bíztatni, és olyan közelségben maradni hozzájuk, hogy a lány ne gondolja azt, hogy egyedül hagyta egy több mázsás állattal. |
- Biztosan rá tudnád venni a barátaidat, hogy játszanak veled - mászott át ő is a kerítésen, a fiú példáját követve - Régebben én is játszottam szórakozásból, bár a mai napig nem ismerem a szabályokat, szóval az nem is foci, inkább csak labdarugdosás. - Megállt a pálya szélén, s megvárta míg Dylan becserkészi a neki kiszemelt lovat, majd elé vezeti.
- Hello Bitsy! - óvatosan megsimogatta a ló orrát, s halványan elmosolyodott a puha érzésre.
Echo elgondolkozott, hogy vajon volt-e már valaha ilyen közel egy lóhoz. Valószínűleg nem.
- És most mi lesz? - pillantott fel a fiúra, miközben megszabdult a mostanra meleggé váló pulóverétől, s lazán a derekára kötötte. Ha lett volna nála hajgumi, talán még a derékigérő loboncát is felfogta volna, ám annak hiányában csak annyit tehetett, hogy az egész átrakta az egyik oldalra. - Gondolom nem azért fogtuk be, hogy bemutatkozzunk egymásnak. |
- Nem, Nem, majd te is fogod csinálni, megtanítalak. - mondta eltökélten, és rázta a fejét, mikor az aggályairól számolt be.
- Néha megesik hogy az ember leesik a lóról, de majd vigyázunk rád, nem lesz baj.- próbálta megnyugtatni, bár úgy sejtette mit sem érnek a szavak, ha nem akar, jó ideig nem is fog lovagolni. Lovon - gondolta Echo megszólalását hallva és szélesen elvigyorodott a poénosan tálalt flörtölésén. Kicsit meglepődött, azt hitte, nem fogja viszonozni a megjegyzéseit, persze egyáltalán nem bánta, hogy a lány megtette. Sőt.
- Valóban? Ezt a tudásodat ha itt kamatoztatnád, sokan beszélnének róla. - mondta és hangosan felnevetett, aztán gyorsan igyekezett is elterelni a gondolatait a mocskos témáról. Echo aztán egy rövid csend után reagált is a kérdésére.
- Egyszer megmutathatnád nekem a rajzaidat. Persze papíron. - tette hozzá, gondolta, hogy a rendőrök nem a jegyzetfüzete miatt kritizálták.
- Nos nem vagy egyedül, én sem tudok gördeszkázni. De taníts majd néhány mozdulatot. - reagált vigyorogva, és megállt afehér kerítésnél, ami a lovak legelőjét vette körbe.
- Magamat szórakoztatni? Na de kérlek. - csúszott ki a száján még egy kétértelmű poén.- Egyébként én nagyon szerettem focizni. Még mindig szeretek, de már nem csinálom. Nincs is kivel rúgni a bőrt.- válaszolt, majd agilis mozdulattal átmászott a kerítésen.
- Gyere be velem érte. Remélem ezúttal nem kell fél órát kergetni mielőtt elkapom. - jegyezte meg, és megvárta míg Echo is követi a kerítésen belülre, majd el is indult, amerre az iskolalovat látta. Mikor az meglátta őket közeledni szokatlan módon nem futott el az ellenkező irányba,csak elfordult, így Dylan gyorsan mellé lépett, átkarolta a kanca nyakát, hogy ne gondolhassa meg magát, és gyorsan felcsúsztatta a kötőféket a fejére. Miután becsatolta az álla alatt, Echohoz vezette.
- Echo, ő itt Betsy. Betsy ő itt Echo. - mutatta be őket egymásnak szórakozottan. |
Egy szórakozott vigyorral az arcán nézte, ahogy a fiú körbevezette a helyiségben, és lelkesen mesélt neki mindenféléről. Látszott rajta, hogy szeret itt lenni, s bár Echoból nem váltotta ki ugyanezeket az érzéseket egy-egy lovas felszerelés, vagy akár maga a ló, jól esett nézni a fiú szemeiben megbújó izgatott csillogást.
Biztosan nagyon szereti a lovakat.
- Fogalmam sincs hogyan kell bánni ezekkel az állatokkal, szóval... - szólalt meg halkan Echo, és bizonytalan pillantást vetett a falon lévő eszközökre. Nem volt különösebben oda az állatokért, de azért nem állt szándékában bántani, netalántán megvakítani őket, csak mert fogalma sem volt róla, hogyan kell rendesen megfürdetni őket, vagy felnyergelni. Meg azt sem értékelte volna túlzottan, ha egy nála kétszer akkora állat egyszerűen gyomorszájon rúgja, csak mert nem jó helyen támaszkodott meg rajta. - Talán jobb lenne, ha ezeket ti csinálnátok...
Mindenki érdekében - tett hozzá Echo magában, elhúzott ajkakkal.
- Ó, nem! Megvagyok lovaglás nélkül - hárított azonnal a lány, kezeit védekezően maga elé emelve - Még csak az kéne, hogy rögtön első nap eltörjem valamimet - nevett fel zavartan.
Nem mintha attól félt volna, hogy az itteniek hagyják majd agyontapostatni magát, de magát ismerve biztosan feldühített volna valamelyik állatot, aki hálából jól megrúgdosta volna. Vagy lefejeli. Az még kínos is lett volna.
- Ki mondta, hogy nem tudok lovagolni? - pillantott fel Dylanra felhúzott szemöldökökkel, egy kajan vigyorral az arcán, majd nem bírva tartani magát, felnevetett és zsebredugott kezekkel követte a fiút.
Most komolyan flörtöltem vele? - Echo jól megdorgált magát magában.
- Hmmm, hát szeretem leborogatni a boltokban a chipseket a felső polcról - nézett a srácra egy szórakozott mosollyal, visszautalva a nemrégiben történő beszélgetésükre, majd elkomolyodva elgondolkodott. Mit szeret csinálni? Általában késő estig kint van a barátaival és isznak, vagy csak róják az utakat céltalanul. Meg persze vandálkodnak. De ez nem kifejezetten az volt amit Echo hobbinak mondott volna - Hát szoktam rajzolni. Szerintem egészen jól megy, mondjuk a rendőröknek más volt a véleményük... - nevette el magát. Tényleg nem nagyon jött be nekik a dohányos mikulás - Ó, meg mostanában próbálok gördeszkázni. Az már kevésbé megy. Nem hinnéd, de fájdalmasakat lehet esni vele. Főleg ha a többiek arra bíztatnak, hogy védőfelszerelésekkel álljak rá először - vigyorgott magában visszagondolva az első alkalomra. A második percben elesett, s egy pillanatig azt gondolta, hogy ő innen már fel sem fog állni, a többiek meg csak röhögtek rajta. Most már viccesnek tartja, akkor annyira nem vigyorgott.
- És te? Mivel szóktad magad szórakoztatni? A lovakon kívűl persze - bökte meg a karját, és kíváncsian nézett fel a nála nagyjából egy fejjel magasabb fiúra. |
Mosolyogva bólintott, de azért közelebb lépett ő is a talicskához.
- Ha nem bírod el, majd viszem én. - nyugtatta meg, és követte miközben végrehajtotta a feladatot.
- A mókás rész, a következő program amit Rick mondott. Összeszedünk neked egy lovat. - mondta jókedvűen, és segített kiborítani a trágyatárolóba a talicska tartalmát, ugyanis az kicsit nagyobb izommunkát igényelt. A falnak támasztotta a talicskát, és a nyergeshez vezette Echot. A kőből készült falak között sokkal hűvösebb volt mint odakint. A helyiség egyébként elég nagy volt, bőven elfértek a lovasok szekrényei a lovak szerszámai, és lehetett helyet szorítani még jónéhány szekrénynek is.
- A lovad a legelőn van, úgyhogy kell egy kötőfék hogy be tudjuk fogni. - magyarázta, majd fel is mutatta a kérdéses szerszámot.
- Minden lónak külön szerszámai vannak, az iskolalovaknak ezen a falon, a magánlovaknak meg a lovasaik szekrényeben. - vezette körbe a nyergesben. - Rick Bitsyt osztotta ki neked, úgyhogy itt találsz majd mindent amire szükséged lehet. - mondta és beszéd közben meg is paskolta a nyerget.
- Gondolom nem ültél még lovon, és ha nem szeretnél nem is muszáj... Ma. - vigyorodott el sunyin. - De ha szeretnél és biztosan ülsz Bitsy hátán, elviszlek magammal lovagolni. Mármint én is felülök a lovamra. - beszélt hozzá, de aztán úgy döntött befogja, mert érezte hogy kicsit sokat jártatja a száját. Általában nem beszélt egyfolytában, de most meg akarta tanítani Echot mindenre, és közben remélte, hogy talál benne valamit ami boldoggá teszi. Arra pedig egészen biztos hogy szüksége volt. Miközben kiléptek az istállóból még Dark felé pillantott aki nem egészen értette, hogy Dylan miért nem vele van elfoglalva, a fiú pedig elmosolyodott magában. Hosszú idő volt kiérdemelni a ló bizalmát, nem azért mert valaha problémás lett volna, inkább csak nem kereste a társat a lovasban, ám ez az utóbbi időben megváltozni látszott. A fiú nem sokáig tartotta a csendet, útközben már azon gondolkozott, milyen témát hozzon fel, hogy Echo is beszéljen.
- Egyébként mivel szeretsz foglalkozni? Van hobbid? - kérdezte, és mosolyogva oldalra sandított rá. |
Echo morcosan kapta ki a srác kezéből a felé nyújtott zsebkendőt, és durva mozdulatokkal próbálta meg eltüntetni a felesleges foltokat az arcáról. Csak remélni merte, hogy most nem úgy néz ki, mint akinek bevertek egy hatalmasat.
- Köszi - motyogta elbújva a zsebkendő mögé.
Csak félig figyelt, miközben a Dylan átvette tőle a vasvillát, jobban lekötötte a smink levakarása.
Valószínüleg ezért nem szokták a lányok túlzásba vinni itt a sminket. Vagy csak én vagyok egy idióta - morgolódott magában, s bár nem figyelte, még a szemét is megforgatta.
- Hú, most nagyon megijedtem - vigyorgott fel a srácra, és gyengéden beleöklözött a vállába.
Miután ráunt az arca tiszogatására, s úgy döntött hogy nem érdekli ha úgy néz ki, mint Joker legkisebb lánya, tekintetét felemelte Dylanra.
- Úgy érted kitolom. Én. Tök egyedül - bólogatott mindentudóan a lány, s bár nem volt ínyjére hogy ilyesmiket kell csinálnia, meg abban sem volt biztos, hogy ő egyáltalán megbírja-e emelni a talicskát, de azért megtette amit kiszabtak rá.
- Mit értesz mókás rész alatt? - pillantott fel a fiúra gyanakodva. Nem ismerte, így fogalma sem volt róla, hogy ő mit tart "mókásnak". Talán hogy pucolhatja a padlót? |
Elégedetten felnevetett, mikor Echo csak egy vigyorral és egy pillantással reagált szavaira, de a kacagás rögtön a torkán akadt amikor egy nagy adag szalma repült az arcába. Meglepetten felhördült, és hatalmas önkontrollra volt szüksége hogy ne álljon neki rögtön szalmaharcolni vele. Csak azért nem tette, mert hallotta, hogy Rickék még mindig a közelben vannak.
- Teeee! - mondta miközben söpörte le magáról a szalmaszálakat, és igyekezett a hajából is kirázni, több kevesebb sikerrel. A boksz rácsai között a többiek felé nézett, és felvett egy maroknyi szalmát, hogy azért mégis bosszút álljon, mikor Echo bosszankodására lett figyelmes. Pislogva kereste a problémát, majd mikor meglátta a lefolyt szemfestékét elmosolyodott.
- Én ilyen vagyok, mindig megsiratom a lányokat. - mondta nagyképű vigyorral, előhalászott egy papírzsebkendőt a zsebéből, és felé nyújtotta.
- Add csak. -vette el tőle a villát és kitette az utolsó adag koszos szalmát a talicskára.
- Még bosszút állok a támadásodért, de csak akkor amikor nem számítasz rá. - jegyezte még meg, és arrébb tolta a talicskát a boxajtóból, hogy az istálló végéből friss szalmát hordasson az eddigi tetejére, közben engedte, hogy Echo zavartalanul letörölje az elkenődött szemfestékét. Ez a lépés már nem tartott sokáig, és ennek végeztével Dylan kihúzta magát a lány előtt.
- Akkor ezt a talicskát kitoljuk, és jöhet a mókás rész. -jegyezte meg vigyorogva, és "udvariasan" a talicskához engedte őt. |
Echo szemforgatva, egy széles vigyorral az arcán pillantott át a válla felett, hogy tekintetét összefűzze a pimasz, barna íroszekkel, majd egy kacsintás kíséretében visszafordult a munkája felé. Persze csak azután, hogy reagált a hozzá intézett szavakra.
- Azt egyből gondoltam - magában mosolyogva felkapott a vasvillára egy adag tiszta szénát - a lehető legtöbbet amit még megbírt emelni -, majd egy ördögi vigyorral az arcán, az egészet Dylanre dobta. Echo hangosan felnevetett ahogy elnézte a srác haját, ami fehér szálakkal vegyült, némelyik még a szemébe is belelógott - Most már én sem unatkozom - Echo a pulcsijának az ujjába törölgette a nevetéstől könnyessé vált szemeit, majd észbekapva, elnémulva, kitágult szemekkel meredt a foltra, amit a smink hagyott a ruhadarabon.
- Oh, basszus! - nyögött fel a lány, s már látta is magát kivülről, elmosódott pandaszemekkel. |
Dylan csak bólogatva hallgatta a válaszát a kérdésére, és elmosolyodott.
- Ne kérj bocsánatot. Megértem. - válaszolt nyugodtan, őszintén. Talán ő is így reagált volna évekkel ezelőtt, ha bedugják valahová dolgozni. Echo személyiségét még nem látta át teljesen, de nagyon is érdekelte. Valószínüleg minden irányból sulykolják belé, hogy rossz ember a rossz magaviselete miatt. Emiatt vajon ő is annak gondolja magát?
- De attól függetlenül hogy megértem, nem fogom hagyni hogy ez így maradjon.- tette még hozzá magabiztosan, mintha a saját feladata lenne, pedig lehet, hogy csak egy napig kellett helyettesítenie Ricket. Igazából nem tudta még pontosan, hogyan fog ez működni.
Echo durcásan figyelte a szószerint előtte heverő feladatot, de aztán csak egy gúnyos megjegyzés kíséretében neki is állt. Dylan mély levegőt vett, és miközben visszakereste emlékezetében mi lesz aztán a következő feladatuk, a tevékenykedő lányt bámulta. Kicsit tartott attól, hogy végtelenül hisztis idegesítő kamaszok lepik majd el a program kapcsán a lovardát, ám Echo nem tartozott bele ebbe a kategóriába. Bár úgy tűnt lenézéssel fordul a lovarda felé, és összességében hánynia kell attól hogy itt kell lennie,de poénosan közelítette meg a szituációt, ami nagy segítség volt Dylan számára. Amellett, hogy első benyomásra nem volt rossz társaság, a fiú természetesen azt is mérlegelte, hogy külsőre sem volt utolsó, sőt, kifejezetten szépnek találta. Echo szólalt meg hirtelen, és ébresztette fel ezen gondolatokból.
- Jaj ne aggódj egyáltalán nem unatkozom, jól elvagyok itt hátul... - jegyezte meg sunyi, sokat mondó mosollyal, és fel volt készülve rá, hogy elugorjon, ha egy vasvilla repülne felé. |
Még hogy csak a testén keresztül - nevetett fel magában Echo, s gyorsan végig nézett a fiún. Átlagos ruházatán kívül mondjuk nem sok mindenet láthatott, bár a lány biztos volt benne, hogy jó formában van a fiú. Főleg, ha ilyeneket pakolgat egésznap. A lovagláshoz nem sokat értett, de gondolta, hogy az is átmozgatja az embert.
- Ó, valóban? - pillantott rá kaján vigyorral.
Már felpakolt pár adag szalmát a talicskára, mikor Dylan halk hangja zavarta meg. Echo felpillantott, gyorsan körül nézett, majd egy idióta vigyorral az arcán kiegyenesedett és úgy nézett a srácra.
Zavarban van? Vagy csak nem akar érzékeny pontomra tapintani? - gondolkozott el egy szórakozott mosollyal az arcán, majd halkan felnevetett.
- Azt hiszem a gloria nem kötelező, de majd próbálkozom. Bár ezeket az ördögszarvakat nehéz eltüntetni - mutatott egy halvány vigyorral a fejére, majd elkomolyodva válaszolt a feltett kérdésre.
- Szerencsére csak egy fél évet kell lehúznom itt, ha minden igaz - rántott vállat, majd észbe kapva még hozzá fűzte - Bocsi - húzte félre a száját bocsánatkérően, hiszen nem akarta szándékosan bántani a fiút. Neki biztos fontos volt ez a hely, s Echo se szerette ha valami olyasmit néznek le amit ő szeret.
A lány ajkait egy hatalmas sóhaj hagyta el, s morcosan, ajkait lebiggyesztve figyelte az előtte álló szalmát amit még elkellett takarítania.
- Csalódott is lettem volna ha nem - festett fel az arcára egy vigyort, s már neki is állt.
Minél előbb végzek ezzel, annál gyorsabban szabadulok - gondolkozott el, próbálva valami motivációt csikarni magába.
- Most egész nap ott fogsz állni mellettem és bámulsz? Nem fogsz nagyon unatkozni? Tudok vigyázni magamra, ha esetleg elmennél - pillantott fel munka közben, majd egy gúnyos mosollyal az arcán még hozz tette - Ígérem nem rongálok meg semmit! - A hatás kedvéért még az ujjait is keresztbe rakata, majd megrázva a fejét, halkan nevetve folytatta a munkát.
Ha ott akar állni egész nap, hát tegye!
|
Halvány mosollyal figyelte, és a kérdésére, hogy haza mehet-e, jóízűen felnevetett.
- Csak is a testemen keresztül. - válaszolt hasonló komolysággal, mint amilyennek a kérdést vélte, és figyelte, ahogy a lány nekilát a munkának. Szerencsére nem volt finnyás, maximum kedvetlen, de a takarítást rendesen végezte, Dylan pedig ezt látva neki is állt besegíteni, hogy gyorsabban végezzenek. A Silent Flames-i boxok elég tágasak voltak ahhoz, hogy ketten is könnyedén takaríthassanak benne, nem kellett túlságosan kerülgetni egymást. Echo kérdésére futólag felpillantott rá, és mosolyogva folytatta a dolgát.
- Nem vagyok nagykutya. Egy nagyon segítőkész egyetemista vagyok. - mondta finoman fogalmazva, és aztán bólintott egyet. - Emellett lespanoltam Rickel.- válaszolt, majd úgy döntött, ő is feltesz kérdéseket.
- Mit mondtak, meddig kell ide járnod? - kérdezte kicsit halkabban. Nem tudta, pszichológiailag jó ötlet e muszájként emlegetni ezt a programot, - bár Echonak valószinüleg az is volt- úgyhogy inkább lent tartotta a hangját.
- Amíg angyalszárnyakat nem növesztesz? - vigyorodott el, és mivel az ő "térfelén" végzett, odalépett mellé, és úgy várta a reakcióját.
- Egyébként itt még van mit kihordani. - jegyezte meg elégedetten, és sunyi mosollyal úgy döntött, innentől csak felügyeli a munkamenetet. |
Echo figyelmét azonnal felkeltette a srác, mikor az elárult egy keveset az életéből. Kíváncsi tekintettel figyelte egy darabig, s próbált rájönni miért oszt meg vele ilyesmiket. Nem mintha zavarta volna a fiú barátkozása, de furcsálta, hogy csak így beavatja őt a dolgaiba. Echo soha nem tenne ilyet, nem értette más miért tesz.
- Hmm... - A lánynak fogalma sem volt róla, hogy mi kéne erre reagálnia. Most ő is mondjon magáról valamit? Vagy csak hagyja annyiban?
Egy erőltetett vigyorral az arcán átvette a felé nyújtott vasvillát, egy ideig csak bámult be az karámban, nem nagyon fűlött a takarításhoz a foga, de mikor Dylan egyik kezével beljebb tuszkolta, erőt vett magán és belépett. A srác megmuttatta mit hogyan kell, s már éppen nekikezdett volna, de nem tudta megállni, hogy ne szóljon vissza.
- Ha nem megy, akkor hazamehetek? - pillantott rá Echo pimaszul, de azért neki kezdett a feladatának.
Egy ideig csendben pakolászta a szalmát, majd húzva az időt - s remélve, hogy ez a másiknak nem tűnik fel a nagy munka közben -, megállt.
- Szóval... - szólalt meg jól elhúzva az "ó" betűt - Te itt valami nagykutya vagy? Vagy csak lespanoltál azzal a Rick fazonnal? |
Dylan bólintott a válaszon, és kicsit megkönnyebbülve elmosolyodott.
- Az már valami. Én is így kezdtem, ahogy te. Bár engem nem nevelők dugtak be egy istállóba, hogy dolgozzak, pénzre volt szükségem és hát a muszáj nagy úr. - mesélte nyíltan, nem esett nehezére ilyen dolgokat elárulni a múltjáról. Nem volt titkolnivalója, emellett remélte, hogy majd egyszer ez kölcsönös is lesz. Megállt Bitsy boxa előtt, amit Rick csak nekik hagyott koszosan, és elhúzta a box ajtaját.
- Lássunk neki. - mondta és az egyik vasvillát a kezébe nyomta.
- Teljes szalmacserét a boxban hetente csinálunk, viszont naponta ki kell szedni a boxból az összepiszkított szalmát. A lovak tiszta állatok, szóval általában egy helyre végzik a dolgukat, persze vannak kivételek. - mondta, és szabad kezével beljebb noszogatta Echot a boxba.
- A trágyás és vizeletes részeket kell a talicskába tenni, aztán hozunk helyette friss szalmát. Az az ideális ha jó sok van a ló alatt, nem szeretnek a kövön feküdni.- magyarázott tovább és megmutatta az első kupacon, hogy hogyan kell felvenni a villával, és a talicskára tenni.
- Menni fog? -nézett fel rá mosolyogva, és lazán megtámaszkodott a villa nyelén. |
// hogy szétválasszuk a két játékot, egy másik reagszobába írtam, megtalálod az istálló fórumjában :) // |
 Clary már épp indulni készült, hogy felfedezze a lovarda többi részét is, amikor az ajtó felől lépteket hallott. Két fiú meg egy lány sétáltak az istálló folyosóján.
- Sziasztok! – köszönt az embereknek vidám hangon. Az egyik fiú, aki, mint kiderült inkább férfinak volt mondható, megállt Clary mellett és megkérdezte a lánytól, hogy lovagolni jött-e. Clary helyeslően bólintott.
A férfi most a többiekhez fordult és mondott nekik valamit, aztán újra Claryhez lépett és Maverick néven bemutatkozott.
- Helló, én Clarissa Grey vagyok, de szólíts Clarynek. – mutatkozott be a lány is. – Ma délután lenne itt az első lovagló órám és gondoltam kijövök hamarabb, hogy körülnézzek. – tette hozzá és Maverickre mosolygott. |
Nem különösebben nézett körbe az istállóban, elsősorban mert nem érdekelték az ott lévő állatok, másodszor meg, mert úgy volt vele, hogy látott már lovat életében, és akkor se halt meg gyönyörében.
Rick hangjára felnézett, s mint ahogy eddigi beszélgetésük során, most is csak csendben végig hallgatta a férfit.
- Nem lehetne mégis inkább a szekrény? - morogta az orra alatt, mikor az kiosztotta a feladatát, ami nem más volt, mint kipucolni az istállót. Persze Echo tudta, hogy valami ilyesmi lesz a feladata, de mikor cselekvésre került a sor, még az élettől is elment a kedve. Természetesen azért elfogadta, még ha egy fájadalmas sóhaj kíséretében is. Na nem mintha kérdezték volna a véleméynét a dologról.
A lány gúnyosan elmosolyodott a megjegyzésen, amit Rick még hozzáfűzött, s bár nem akarta, nem tudta megállni, hogy utána ne szóljon.
- Ha már a rossz dolgoknál tartunk, akár a kiskorúak börtönében is lehetnék, ahol kicsiket terrorizálhatnék! - kiáltotta utána bosszúsan, és morogva követte Dylant, aki közben elindult a szükséges eszközökért. A fiú ugyan beszélt hozzá, ő mégis inkább a csendet választotta, maximum morgott egy-két dolgot az orra alatt.
Echo tudta ám, hogy most hihetetlenül gyerekesen viselkedik, és hogy igazából ez az egész ügy, meg hogy itt kell lennie, csakis az ő hibája. De könyebb volt másokra kenni a hülyeségeit, mint elfogadni, hogy ő ronotta el.
- Hmm...nem utálom őket - rántotta meg a vállát nem törődöm módon, hiszen tényleg nem utálta őket, bár különösebb szeretetet sem csikartak ki belőle ezek a patás lények. A lány követte a fiú mozdulatát, s ő is feltűrte a pulcsijának az ingjét. Talán jobb lenne ha levenném - gondolta végig a lány, hiszen nem volt olyan hideg, hogy pólóban fázzon, de ahogy körbepillantott nem tudta hova tehetné le. Meg aztán, magát ismerve úgyis elhagyta volna. Vagy valamelyik ló megette volna. Ki tudja?
|
Mikor beléptek az istállóba, megcsapta az orrát az ismerős és oly szeretett illat, amely a szalma, széna és a lovak szagának elegye volt, és amit minden lovas oly nagy előszeretettel tüdőzött le.
- Szia! - köszönt a lánynak aki még az istállóban volt fennhangon, és míg Rick intézett hozzá pár szót, addig odafordult Darkhoz, és megdörzsölte a homlokát, amit ő különösen díjazni szokott, hiszen máshogy nehezen tudja megvakarni magát azon a ponton. Nem simogatta túl sokáig a szeretett hátast, rögtön Rick és Echo után indult, mikor a fiú beszélni kezdett. Egyetértett a döntésével Bitsyt illetőleg, és nem okozott számára meglepetést, hogy rögtön egy jó kis trágyázással indítja a napot számukra. Dylan mosolyogva bólintott, majd mikor Rick tovább állt, össze csapta a tenyereit, és Echora pillantott.
- Akkor lássunk neki, minnél előbb kész vagyunk annál előbb érünk az élvezetesebb részekhez. - mondta vigyorogva, kacsintott egyet, majd intett, hogy kövesse, miközben elindult az istálló mögött lévő trágyatárolóhoz, ahol a vasvillákat és a talicskát tárolták.
- Nem olyan mocskos meló mint amilyennek hangzik, és egyáltalán nem tart sokáig. - mondta, és feltűrte a kockás ingje ujjait a könyökéig.
- Kedveled egyébként a lovakat? - kérdezte a biztonság kedvéért miközben két vasvillát a talicskába rakott, és visszafelé indult velük az istállóba. Ha egyáltalán nem is szereti őket akkor nagyon messziről indul a project. |
[43-24] [23-4] [3-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Amint a ló kellő távolságba került a lánytól, az felsóhajtott, majd nem sokkal rá, már nevetett is. Ki ne nevetne egy fiún aki úgy lohol egy póni után, mint kutya a bot után? Szája elé emelve a kezét kezdett mégjobban nevetni, mikor Dylan majdnem eltaknyolt a még nedves füvön. Echo még csak meg sem próbálta megfékezni, hogy hangot adjon jókedvének, sőt, mikor a srác viccelődve hátra szólt, csak mégjobban rákezdett.
Megkönnyebbülve tapasztalta, hogy Echo és Bitsy elboldogulva egymással követik őt, ezért előrefordulva haladt tovább, és nyújtózkodott egyet kényelmesen. Éppen az előző pillanaton gondolkozott, halványan mosolyogva, amikor Echo ijedt hangjára lett figyelmes. Amikor meghallotta, hogy Bitsynek meghagyta a szabad döntés jogát, meglepetten pördült hátra, és figyelte, ahogy a hátas fogja magát, és él is ujjonant szerzett jogával.
- Tessék?! - dadogta, majd pislogva futott el Echo mellett, és az eligyekvő póni kötőfékért nyúlt. Bitsy ismét irányt változtatott, úgyhogy Dylan hoppon maradt és majdnem orra bukott a lendület miatt a reggeli párától még nedves fűben, de kezével meg tudott támaszkodni a földön, és újjult lendülettel vetődött a ló után.
- Ne merj nevetni! - szólt hátra Echonak játékosan, mikor azt hitte hogy Bitsy újra túl jár majd az eszén, de aztán mégis sikerült elkapnia a kötőfékét.
- Ejnye Bitsy.- szidta meg halkan, és Echohoz sétált vele újra.
- Azt elfelejtettem mondani, hogy ne engedd el. - mondta vigyorogva, és adott neki helyet újra a ló mellett.
- Fogd meg megint. Én majd jövök a másik oldalán. De ne engedd el. Te vagy a főnök. Nem ő. - tette még hozzá, és kifújta magát a futkározás után.
- Talán félsz tőle? - nézett rá kérdőn, és oldalra billentette a fejét ösztönösen. Echo keményndk mutatta magát, nem gondolta volna róla, hogy tart Bitsytől.
Clary már épp indulni készült, hogy felfedezze a lovarda többi részét is, amikor az ajtó felől lépteket hallott. Két fiú meg egy lány sétáltak az istálló folyosóján.