|
Témaindító hozzászólás
|
2016.06.28. 20:25 - |
*Ebbe a reagkörbe bármikor, bárki írhat. Ha szeretnél egy kis útbaigazítást kapni egy itteni veterántól (alapvető információkkal, induló instrukciókkal), azt jelezd a chatben! :) Valószínűleg egy régóta itt tevékenykedő lovas, vagy egy itt dolgozó fog körbekalauzolni. |
[16-1]
A játéknak vége, íme a pontozás. (Figyelem, ez a topic nem olyan mint a többi, akik újak itt kezdhetnek játékot tovább, és valaki jön majd, hogy felvegye vele a játékot!)
Rose
Kreativitás : 6p
Helyesírás, szókincs : 6p
Lóval való bánásmód : 0
Jellemismeret : 10p
Camryn
Kreativitás : 10p
Helyesírás, szókincs : 6p
Lóval való bánásmód : 0
Jellemismeret : 10p
Aquine
Kreativitás : 4p
Helyesírás, szókincs : 4p
Lóval való bánásmód : 2p
Jellemismeret : 10p |
Yasmine:Helyzetén a világért sem változtatva, a fának dőlve hallgatta illetve figyelte az eseményeket. Maverick hozzá intézett mondataira csóválta mosolyogva a fejét. Úgy érezte magát mint egy kutya akit éppen megdicsértek hogy "ügyes vagy okos kutyus". Látta hogy lassan mindenki elandalog a dolgára. Mit volt mit tenni, ő is így döntött.
-Nos, én azt hiszem megyek elfoglalom magam az óráig. Sziasztok! - köszönt el Dylanéktől és az istálló irányába lódult. A szél már eléggé fújdogált, de csak olyan lassan, szellősen. A nap is dereng már a dombok mögött, ilyenkor Yas szerette hallgatni az élénk madárdalokat, sőt, sokszor vissza is fütyült nekik. Most sem tett másképp, a fák között lépdelve ő is beszélgetett a madarakkal.
/Yasmine el/ |
 Echo csendben hallagatta Ricket, néha bólintott egyet, de hozzáfűznivalója nem nagyon volt, feleslegesen meg nem akarta járatni a száját.
Halvány mosollyal az arcán figyelte a két férfi civakodását, kezeit újra a zsebeibe rejtette, s a környezetet szemlélve követte őket. Nem nagyon tudta, hogy mit kell majd itt csinálnia, vagy hogy egyáltalán kell-e majd valamit, de remélte, hogy még egy kicsit húzhatja adolgot, mielőtt belekezdnek. Nem sok kedve volt az egészhez, de mégis mit tehetett volna?
A gondolataiba merülve lékedett, amíg Dylan mellé nem állt, s viccelődve meg nem lökte a karját.
- Ha még csak az alsó polcról lett volna szó... - lemondóan rázta a fejét, majd széles vigyorral az arcán pillantott fel újra - A felső polcra nagyon bedühödtek...bár lehet, hogy csak az nem tetszett nekik, mert egy embert használtam sámlinak - gondolkodott el látványosan, vicceselődve alacsony mértetével.
Szerencsére ezzel kicsit oldótott a hangulat, a lány még azt is eltudta képzelni, hogy esetleg barátok lehetnek, vagy mik. Azért túlzásba sem kell esni - gondolta Echo, s csak ekkor vette észre, hogy a többieket már régen maguk mögött hagyták.
/Echo el/ |
 A telefonját nyomkodta, most, hogy elúszott egy normális terep lehetősége, legalábbis, egyelőre, még türelmetlenebbül várta már annak a bizonyos lószállítónak az érkezését. Néha unalmas, hogy mindent az ember segge alá raknak és nem kell dolgozni; nem mintha nem találná fel így is magát, Leah köszöni szépen, de még mindig nem jött meg a kedve az állandó kilenctől-ötig munkához.
Futólag pillantott csak fel a képernyőről, mikor még valaki odajött hozzájuk, majd egy sóhajjal zsebe mélyére süllyesztette a mobilját és követte Mavericket az istállóba. Nem, mintha eszében lett volna segíteni, neki nincs se türelme, se humora ilyenekhez, ennél azért jobb dolog várta az épületben.
Belépve akaratlanul is átfutott egy mosoly az arcán, az istálló jellegzetes hangjai a széna ropogásától kezdve a lovon végigfutó kefe hangjáig mindig felvidították. Nos, majdnem mindig. A fő folyosóra érve a másik irányba fordult el, itt volt az ideje üdvözölni Wondert és megnézni, készen áll-e egy boksz Lord fogadására.
/Leah el/ |
Dylan kedvesen az érkező újoncra mosolygott, és kezet nyújtott neki ő is.
- Szia Yas, Dylan vagyok.- mutakozott be, majd visszafordult a többiekhez, mikor Echo beszélni kezdett.
Halkan nevetett a szekrényes megjegyzésén, és elképzelte, mint kamaszfegyelmező eszközt. Mint mikor a kutyákat táskába teszik és megrázzák. Bár Dylannek nem lenne szíve felrugni a szekrényt, ha van benne egy hölgyemény. De azért volt olyan a Silent Flamesben is akivel a Taügetoszról is le tudott volna hajítani egy szekrényt. Miközben kedves mosollyal ezen elmélkedett, Rick válaszolt is, és a vezénylésével elindultak az istálló felé.
- Hah mernék nem jönni. - jegyezte meg halkan, és felvette az iménti beszélgetés fonalát út közben.
- Attól függ miért köröznek. Csak nem borogattad le az összes chipset az alsó polcról a szupermarketben? - mondta viccelődve egy gúnyos mosollyal és bizalmasan hozzáérintette a könyökét Echohoz. Nem várt választ igazából a kérdésre, csak igyekezett minnél hamarabb összebarátkozni vele, hogy semmi esetre se kelljen szekrénybe zárni, hiszen ha jól elvan nem akar majd rosszat tenni. Dylan pedig remélte, hogy a csipkelődős stílusát nem veszi majd sértésnek.
// Dylan el.// |
 Kezdtek egyre többen lenni, feltűnt a színen az egyik újonc is, aki nem rég óta járt hozzájuk.
- Szia Yasmine - köszönt kedvesen - Dehogy baj, ügyes vagy - veregette meg kedvesen a vállát, aztán Echora pillantott, mert beszélni kezdett. Először csak meglepődött, aztán amikor rájött hogy remélhetőleg poénnak szánta, mély levegőt véve elmosolyodott.
- Nem indult volna el a program, ha csak bedugnánk a szekrénybe hogy jól érezd magadat - rázta meg a fejét egy játékos mosollyal - Szerintem a legrosszabb munkákat azért nem fogom rád bízni, de majd eldöntöd, hogy mi számít számodra a legrosszabbnak. A legtöbb dolgot elvégeztük már kora reggel, de azért még van tennivaló bőven. Aki hasznossá akarja tenni magát, az jöjjön az istállóba és mondom a többit, de persze Echon kívül ez senkinek sem kötelező. Ja, de neked igen - mutatott Dylanre, mert kis híján megfeledkezett róla, bár sejtette, hogy a fiú nem akar majd kibújni a tennivalók alól.
- Én valószínűleg csak elmondom a teendőket, aztán rohanok is tovább. - tette még hozzá, és meg sem várva, hogy ki hogy dönt, tovább indult az istálló felé. Úgyis jön majd, aki akar.
// Maverick el // |
Echo csendben, zsebrevágott kezekkel hallgatta, ahogy Mrs.Anderson és Rick bájcsevegnek egy keveset, majd egy unott pillantással kísérte végig, ahogy a nő visszatipeg a kocsijához, és elhajt. A férfi ekkor mondatait már hozzá intézte, így tekintetét visszaemelte rá. Nem volt túl sok hozzáfűznivalója a témához, bár abban erősen kételkedett, hogy olyan jól érezné majd magát itt. De soha nem lehet tudni - ismerte el magában Echo.
- Talán - hagyta rá a férfira, majd a mellette állóra pillantott, mint kiderült Dylanre. Őszintén szólva, nem különösebben érdekelte, hogy kinek a nyakára fogják rásózni, vagy hogy kinek milyen dolga lesz később, Echo egyszerűen csak túl szeretett volna jutni az itt töltött napokon. De persze, a saját életét sem akarta túlzottan megnehezíteni, így csak bólintott egyet, jelezve hogy mindent értett.
A fiatal srác megjegyzésén akaratlanul is elmosolyodott, s ha ő észre sem vette, de testtartása megváltozott, már kevésébé volt merev, s elutasító. Kezeit összkulcsolta maga előtt, s egy mély sóhaj után a mosolya fent is maradt az arcán. Egy darabig. Ha egészen pontosak akarunk lenni, csak Leah megjegyzéséig volt jelen, aztán átváltozott egy gúnyos, lenéző vigyorba.
Echo még arra se vette a fáradtságot, hogy felé fordítsa a fejét, csak a szeme sarkából vetett rá egy unutt pillantást, figyelmét inkább olyanoknak szentelt, akikről nem sütött az a fenséges felsőbbrendűség, amitől legszívesebben ráhányt volna a csaj cipőjére.
Ekkor csatlakozott a bulihoz, még egy személy, akiről úgy tűnt szintén nem ismer itt senkit. Vagy csak szeret bemutatkozni - futott át az agyán egy pillanatra, amin magában el is mosolyodott.
- Echo vagyok - nyújtotta felé a kezét, majd Rickre nézett, hiszen úgy gondolta ő itt a nagyfőnök - És mivel kezdünk? Egy kis aggresszió levezetéssel, esetleg megkapom a legrosszabb munkákat, ha már úgy is körözött bűnőző vagyok? Vagy csak bedugtok egy kis szekrénybe amíg értem nem jönnek a nevelőim? Tudok titkot tartani, én kiegyezek azzal a szekrénnyel - bólogatott lelkesen egy kacsintást követően. |
 Reggel szinte futva menekült a marhaistálló közeléből hajnali 4 körül. Tudta hogy ma új hordát is fognak hozni, így az megint rá várt volna hogy ki-be terelje őket. Gyorsan felkapott egy sárga trikót, egy piros-fekete kockás inget, egy koptatott farmert és egy kalapot majd kiviharzott a házból. Rutinosan és gyorsan megragadta a falhoz támasztott biciklit és futtában ugrott fel rá. Menetközben észrevett egy éjjel elkószált marhát aki békésen reggelizett a kerítés mellett: -Hajj, látni sem akarlak... - majd el is fordította fejét. Nem evett semmit reggelire, de nem is bánta. Ha zajt csap a konyhában, azzal csak felhívja bátyja figyelmét és ott tartja marházni. Na ehhez semmi kedve nem lett volna. Gyors tempóban haladt, egész úton felállva hajtott és száguldott a lejtőkön. Secperc alatt hajtott át a lovaspark kapuján. Hopp, lepattant menet közben a bicajról és letámasztotta az istálló ajtajánál. Belépkedett a nagy épületbe és kicsit foglalkozott Eternal Love-val.Adott neki egy-két almát, kicsit lepucolta, friss vizet öntött. Ezek után jobb dolog híján elindult kicsit körbenézni a területen. Hatalmasnak találta egy lovardához kčpest. A park felé indult.
Amikor közelebb ért, látta hogy vannak ott már néhányan. Továbbra is biztos léptekkel közeledett. Mavericket már úgy-ahogy felismerte, de a többiek számára még újak voltak. - Szép napot - köszönt mindenkinek és egy kisebb fának támaszkodott mellettük. - kicsit lepucoltam Love-ot, remélem nem baj - majd azokra nézett, akilet eddig még nem ismert. Szerinte ők sem ismerték őt. -Yasmine Berlinger vagyok - lehet hogy ez egy kicsit rövid volt, de fedte a lényeget.
Végigmérte a többieket: a fekete autó mellett állt egy lány. Kicsit vadóc külsejű volt és sütött róla hogy el akar innen kerülni. Szóval egy programbeli kamasz. Szegény ő lesz az első laborpatkány. A másik nőről nem tudott sokat mondani. Hivatalos feje van meg...még meg kell ismernie. Arról pedig, aki Rick mellett ült, szintén csak annyit állapíthatott meg hogy valószínűleg ő is alkalmazott. Kicsit iparkodnom kell hogy képben legyek mindennel... |
Leah hümmögve bólintott egyet Maverick válaszára, ő nem igazán hitt benne, hogy azokat a fiatalokat, akiket drogozáson, rongáláson, bolti lopáson, meg ilyeneken kapnak, majd a lovak szeretete ment meg; ez számára túlzottan csillámpónis volt. A projekt maga nem zavarta, amíg nem ér senki az ő lovához, vagyis, ma délutántól lovaihoz, vagy nem akadályozzák az edzésben, vagy esetleg nem irritálja valamelyikük kisugárzása, addig nem foglalkozik az egésszel. Meghagyja az ilyen finomságokat Mavericknek, Dylannek, és az egyéb vállalkozóbb szellemű embereknek, mert abból itt bőven akadt, ez volt az egyik nagy különbség a régi helye és a Silent Flames közt, és még mindig nem szokott teljesen hozzá.
- Nagy kár - húzta el a száját, miután két elutasítást is kapott, aztán futólag körbepillantott, nem-e pillant meg más alkalmas személyt rá, aki nem is irritálja és nem is kell arra figyelnie, mikor hagyja ott a lova két bokor közt. A pesztrálás nem Leahnak való volt, ahogyan az edzősködés se; olyan ismerősöknek, akik a szintjén voltak, szívesen nézte néha az edzését és esetleg megjegyzést tett a hibáikra, de hogy idegeneknek mondjon bármit is... nem lett volna hozzá türelme. - délután ér ide az új lovam, akkor már nem érek rá - vette fel a beszélgetés fonalát, és visszanézett a két férfira, mivel nem látott nemhogy egy megfelelő alanyt, hanem senkit nem látott a lovarda környékén egyelőre. Ezzel a kijelentésével most éppen nem akart felvágni, szimplán csak muszáj volt beszélnie róla, még ha csak egy fél mondatot is, már most úgy érezte, megőrül, mire végre levezetheti Lordot a lószállítóról. - de ha valamelyikőtök meggondolja magát, estig kint leszek - hagyta a levegőben lógni az ajánlatot, ma nem szeretett volna egyedül kilovagolni, főleg, mert ezen a környéken még nem volt annyira ismerős.
Szótlanul mérte végig a két érkezőt, először a kosztümös nőt, akiről sütött, hogy szociális munkás, majd a mellette lépkedő lányt; valószínű ő a projekt egyik első kísérleti nyula, csak nem fehér a bundája és vörösek a szemei. A mellkasán összefont karral méregette őket, abban mindig talált valamiféle élvezetet, ha a pillantásától valaki kellemetlenül érezte magát, de mikor Rick bemutatta őket, úgy döntött, felnőttként kellene viselkednie és tekintetét a két érkezőről az éppen róla beszélő férfira emelte.
Lustán megforgatta a szemét a bemutatására.
- Csak szeretné - utalt a harapós részre, ő feleslegesnek tartotta, hogy bármiféle "üdv nálunk", "te leszel a legjobb barátnőm" vagy hasonló köszöntésben részesítse Echot; sütött a lányról, hogy nem akar itt lenni, Leah pedig nem fogja megpróbálni jobb kedvre deríteni, ha ő végig akarja duzzogni az itt létét. Mégsem ment egyelőre el a társaságtól, Wonderwall valószínűleg még a reggelijét fogyasztja, Leah pedig remélte, hogy valami csoda folytán már most begördül egy lószállító az ő új drágaságával a kapun. Vagy legalább valaki, akivel kilovagolhat. |
Sóhajtva figyelte Leah csillogó sportkocsiját, és figyelte, ahogy a csinos lány ki is száll belőle, majd hozzájuk lépked. Dylannek sosem esett nehezére az emberek kiismerése, rajta viszont nehezen igazodott el. Leah normálisnak tűnt, és nem igazán tett megjegyzéseket másokra, mégis, néha úgy érezte magát a tekintete kereszttüzében, mintha alacsonyabban állna a ranglétrán mint ő. Ennek ellenére nem volt semmi oka rá, hogy ne mosolyogva köszöntse, mikor a lány kényelmes társalgási közelségbe ért hozzájuk. Hagyta, hogy Maverick beszéljen helyette is, közben helyeslően bólogatott.
- Az első napon biztos intenzív felügyeletre lesz szükség, szóval sajnos nem hiszem, hogy ma ki tudok szabadulni veled terepre... - mondta neki ő is, azért még megpróbált egy új témát felhozni, amivel csevegésre bírhatja Leaht, de nem jutott eszébe semmi érdekes, így végül csak csendben maradt. Bár ő is terepre akart menni Darkkal, a szórakozásnak várnia kellett, hiszen ezért a remek ellátásért, amit itt a lova és ő kap, nem fizetett reális árat, mindössze jelképeset, az egyetem mellett sajnos nem engedhette volna meg magának. Így pedig ott segített ahol csak tudott. Az oly sokat emlegetett újonc meg is érkezett, és lassan eléjük is kísérte őt a nevelője. Rick vezetői hajlamai rögtön átvették fölötte az irányítást, így Dylannek a köszönésen kívül más dolga nem volt, a tréner még be is mutatta őket Echonak. Míg a figyelem elkerülte őt, óvatosan végigmérte a jövevényt. Nem volt túlságosan magas, sőt, Dylannél talán egy fejjel alacsonyabb volt. Az öltözködése alapján egyáltalán nem tűnt finnyásnak, és emiatt a fiú fejben hálát is adott. Bár nagy türelme van az emberekkel, ezt a tulajdonságot nem értette meg egykönnyen. Sunyi mosollyal figyelte Leah reakcióját, majd egy laza mozdulattal leugrott a padról, és Echora nézett.
- Nagyon örvendek. - mondta illedelmesen, és szélesen elvigyorodott.- Óriási nagy móka lesz. - mondta gúnyosan, de valahol komolyan is gondolta. Egy lovardában jól el lehet lenni, ha az ember ráérez az ízére. A lányról sütött, hogy egyáltalán nincs lenyűgözve a hely láttán, de a fiú nem ijedt meg ettől. Szerette a kihívásokat. |
Értékelte Dylan poénját, és halkan fel is nevetett, miközben lepillantott a mellette ülő kutyára, és jókedvűen megsimogatta a fejét. Örült volna, ha Arthur ma kihagyja a mai napot, még az sem zavarta volna, ha neki kell lemozgatnia a lovát, de persze ez olyan dolog volt, amire csak ritkán számíthatott.
- Az kéne még, hogy Arthur után is mászkálnom kelljen. - nevetett a felvetésen. Csak a jószerencsének tudta megköszönni hogy már csak nem az elkényesztetett gazdag fiatalokat kell foglalkoztatniuk, hanem hálásabb skacok is feltűntek a színen. Persze, nem minden jómódú lovasról volt ez a véleménye. Fesd az ördögöt a falra, Leahra lett figyelmes, aki épp kiszállt a fehér csilivili kocsijából, és mosolyogva feléjük indult.
- Meg kell várnom egy hölgyet, aki az új projectünk első tagja, ez a legény meg segít nekem - biccentett Dylan felé.
- Mennék, de megint ezeregy dolgom van. Pedig Screamynek is jót tenne egy kis nyugalom. Mondanám, hogy kivihetnétek az új lányt, de nem valószínű, hogy korábban ült már lovon, úgyhogy gyilkossági kísérlet lenne, ha erre kérnélek titeket. Mármint a lánnyal szemben. És akkor aztán engem is hozhatnának ide foglalkozásra - poénkodott mosolyogva, amikor befordult egy fekete kocsi a parkolóba. Kíváncsian figyelte, hogy ki száll ki belőle, amikor pedig megpillantotta a kosztümös hölgyet meg a laza öltezetű, fiatal lányt, sejtette, hogy ők lesznek azok. Fel is állt, és megigazította a sötétkék zakóját, majd felvett magára egy bátorító mosolyt is.
- Jó napot, szervusz. Maverick Ackermann vagyok - rázott kezet a nővel, és a lehető legfelelőségteljesebb arcot erőltette magára, hogy mindenképpen meggyőzőnek tűnjön a nő számára, jó fényben akart feltűnni mind előtte, mind a hölgyemény előtt.
- Persze, nem lesz semmi baj. Oda figyelünk majd... - kezdett bele, miután Mrs. Anderson végigmondta a formalitásokat, de nem tudta felidézni hirtelen a lány nevét, ezért gyorsan a papírra kapott, amit az imént kapott a nevelőtől - Echora! - tette hozzá gyorsan, és a lányra mosolygott. De ciki vagyok, pedig most mutatkozott be - könyvelte el magában, de hamar túltette magát a botláson, és miután a nevelőtiszt visszaindult a kocsihoz, mosolyogva ismét a lányra pillanott.
- Üdv nálunk Echo, szólíts csak Ricknek. Gondolom, hogy a hátad közepére sem kívánod most ezt az egészet, de próbálj meg kérlek együttműködni, hogy ne okozzunk egymásnak semmi bajt. Ki tudja, talán még a végén jól is fogod magadat érezni - mondta optimistán és a többiekre pillantott - Ő itt Dylan, egy darabig én foglak felügyelni, de aztán nekem el kell mennem, úgyhogy Dylan fogja átvenni ezt a faladatot, remélem lelkesen és legalább olyan jól mint én - engedett meg egy bókot saját magának, és egy elégedett félmosollyal felpillantott a fiúra. - Ő pedig itt Leah, egy ideje nálunk lovagol már. Néha harap, de egyébként egészen kedves tud lenni, ha akar - siklott tovább a tekintete Leahra csipkelődés kíséretében, de a mosolyából látszott, hogy semmi sértőt nem akart mondani. |
Echo ma különösen rossz kedvű volt, hiszen nem elég, hogy nevelő szülei úgy csináltak, mintha valami nagyszerű dolog várna a lányra, kedvesen megsimogatták a haját, és jó szórakozást is kívántak neki, még Mrs.Anderson prédikálását is hallgathatta egész úton. "Ha nem jelensz meg a megadott időpontokban, a kiváltságodat töröljük. Ha bármit is megrongálsz, vagy nem követed az utasításokat, szintén mehetsz vissza a javítóintézetbe. Remélem világos."
Hát persze, hogy világos. Gondolta Echo, egy gúnyos mosollyal az arcán. Nem mintha nem lett volna elég végig hallgatnia ezt a bíróságon. Aztán otthon a nevelőinél. Majd Katytől, attól a kétszínű, ribanctól, aki simán otthagyta a bajban, majd másnap felhívta, mintha mi sem történt volna.
- Itt vagyunk - zökkentette ki a lányt a gondolataiból az érte felelős felügyelő.
Echo sóhajtva kapcsolta ki a biztonsági övét, majd nem törődve azzal, hogy Mrs. Anderson még mindig a szabályokat ismeretette vele, egyszerűen kiszállt az autóból, és rácsapta a kocsi ajtaját. Kíváncsian tekintett körül, s bár vonakodott beismerni, szépnek találta a helyet. Nem messze tőlük, két srácot vélt felfedezni a padon, akik éppen egy lánnyal társalogtak. Jókedvűnek tűntek, s Echo egy pillanatra elgondolkozott azon, hogy talán még valami barátféleségeket is szerezhet magának, de aztán eszébe jutott, hogy velük ellentétben, őt ide kényszerítették. Meg amúgy is, neki nem sok köze volt a lovakhoz.
Észre sem vette mikor, de Mrs. Anderson már mögötte állt, kezét a vállára tette, s úgy tolta előre a nemrégiben felfedezett csapat felé. Echo durván lerázta magáról a nő kezét, majd morgott valami igen csak gúnyosat az orra alatt, amin a felügyelője csak egy jót kuncogott.
- Légy kedves! - mosolygott a lányra, még mielőtt hallótávolságon belülre értek volna.
Idegesítő hárpia! Gondolta magában a lány, de azért felfestett az arcára egy barátságos mosolyt.
- Hello! - intett feléjük - Echo vagyok.
Unottan pásztázta körbe mégegyszer a terepet, míg Mrs.Anderson újra elismertette vele a szabályokat, s egyeztetett pár dolgot az ottlévőkkel. Echo csak gúnyosan elmosolyodott, mikor a nő külön kiemelte, hogy ha bármi baj lenne vele, melyik számon tudják rögtön elérni őt. |
Leah ma korán kelt; szokatlanul korán, pedig ébresztőt sem állított. Valószínűleg az izgalom ébresztette fel, hiszen Lord a nap folyamán érkezik meg régi gazdájától, és a lány már alig várta, hogy újdonsült lova ténylegesen az övé legyen, megérinthesse, lovagolhassa, röviden és tömören érezze, hogy már egymáshoz tartoznak.
Egy órát még el tapogatott otthon: kávézott, zuhanyzott, pár percig hallgatta a tévében a híreket, de végül nem bírt ellenállni a kényszernek, hogy kocsiba üljön és a lovardában folytassa tovább a napját. Így is elő kell készíteni egy helyet Lordnak, bár már szólt erről a személyzetnek, azért ellenőrizni akart mindent, valamint Wonderwallal is ki akart lovagolni, mielőtt figyelmét leköti az újonnan érkezett herélt.
Bézs lovaglónadrágot, lovaglócipőt és egy királykék trikót húzott, azért a kocsija ülésére bedobott egy könnyű széldzsekit, hiszen itt sosem tudni, egy kulacs vizet és már indulhatott is.
Pillanatok alatt ért ki kocsival a lovardába, pedig most nem lépte át a sebességhatárokat sem; erre hajlamos volt, mióta csak megszerezte a jogosítványát és igencsak csábító gondolat volt a senki háta mögött száguldozni. Nem figyel rá a kutya se.
Lendületesen szállt ki a fehéren csillogó sportkocsiból, kulacsával a kezében, miután becsukta az ajtót és zsebre tette a kulcscsomóját, csípőjét minden határozott lépténél lágyan ringatva indult el a két srác felé, akiket már érkezésekor is megpillantott.
Halvány mosollyal nézett egyikükről másikukra, másikukról egyikükre, míg nem került elég közel hozzá, hogy ne kelljen megemelnie a köszönéshez a hangját.
- Sziasztok - állt meg előttük és szabad kezével intett egyet. - Hát ti? - vonta fel a szemöldökét, beszélgetni általában az istállóban, vagy legalábbis nem a kapunál szoktak. Eddigi itt tartózkodása alatt legalábbis Leahnak úgy tűnt. Míg megvárta a választ, ivott pár korty vizet, kézfeje hátuljával letörölte az ajkán ragadt cseppeket. - Tervezem, hogy kimegyek egyet terepre Wonderral, valamelyikőtök nem ér majd rá? |
A nap már magason járt, mikor Dylan begördült a biciklijén a park területére, és az efféle járművek tárolására fenttartott részhez sétált, miután lepattant róla. A nem messze lévő Bossingtonban lakott, így tekerve 10-15 perc alatt itt is volt. Járhatott volna a régi autóval is amit az apjától kapott még tizennyolcadik születésnapjára, de nem szívesen zavarta meg a környék nyugalmát a tragacs zajával. Inkább választotta, hogy kétszer olyan lassan ér ide, bemelegítésnek is tökéletes volt, és volt is alkalma rá, hogy kiszellőztesse a fejét. A biciklitartó közvetlenül a vendégek számára fenttartott parkoló mellett volt, és Dylan egy megkönnyebbült sóhajjal vette tudomásul, hogy csak Rick van még itt, és az elviselhetetlen ficsúrnak és motorjának nyoma sincs. Rögzítette a biciklijét a tartóhoz, majd mikor felegyenesedett, hallotta meg lépések közeledését.
- Szevasz Rick - köszönt neki mosolyogva, és felé is indult, miközben hallgatta a srác mondandóját. Kérésére csak bólintott egyet, és tovább figyelt a részletekre.
- Rendben van, szívesen segítek, kíváncsi vagyok már miféle szerzetek érkeznek. - mondta, és felült Rick mellé a pad háttámlájára.
- Ő lesz az első a problémás fiatalok projectben? Vagy Arthur is beletartozik? - tette hozzá a végét rosszindulatúan, és mosolyogva figyelte a fénnyel pettyezett utat, amerről beérkezni lehet Silent Flamesbe. |
Maverick lassan, ráérősen sétált Casper, az ausztrál juhász társaságában a park irányába. Kellemes, tavaszias idő volt, az utóbbi időben sok esőzés volt, úgyhogy már elvárható volt egy kis napsütés is. A reggeli órák nyugisak voltak, szokás szerint megérkezett már hatra, és hozzá is látott a munkához. Kitakarított jó pár bokszot a többiekkel, köztük természetesen Scream bokszát is, segített az etetésben is. Hétkor már jött egy lány órára, amit meg is tartott egy fél óra leforgása alatt. A park felé sétálva az istállóknál meglátta Dylant, és széles mosollyal az arcán oda is sétált.
- Helló Dylan - köszönt neki, és zsebre tett kézzel megállt előtte - Remélem nem csinálsz épp semmi fontosat mert szükségem lenne rád - jelentette be, és mivel sejtette, hogy a fiú épp nem foglalatoskodik semmivel, válaszra nem kifejezetten várva tovább sétált - Jön ma egy új lány a program miatt, figyelni kéne rá, én is ott leszek egy darabig, de van még pár megtartandó órám ma - magyarázta el azért a feladatot. - Meg tudtommal jönnek még újoncok, őket is pesztrálni fogjuk - tette még hozzá, a szóhasználatától függetlenül egyébként nem bánta a dolgot, szeretett újakkal foglalkozni. Miköközben pedig meg is érkeztek fél kilencre a Silent Flames szoborhoz. Rick nyugisan ledobta magát a szobor melletti padra, mikor látta, hogy még senki se érkezett meg. |
*Ebbe a reagkörbe bármikor, bárki írhat. Ha szeretnél egy kis útbaigazítást kapni egy itteni veterántól (alapvető információkkal, induló instrukciókkal), azt jelezd a chatben! :) Valószínűleg egy régóta itt tevékenykedő lovas, vagy egy itt dolgozó fog körbekalauzolni. |
[16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Echo csendben hallagatta Ricket, néha bólintott egyet, de hozzáfűznivalója nem nagyon volt, feleslegesen meg nem akarta járatni a száját.
A telefonját nyomkodta, most, hogy elúszott egy normális terep lehetősége, legalábbis, egyelőre, még türelmetlenebbül várta már annak a bizonyos lószállítónak az érkezését. Néha unalmas, hogy mindent az ember segge alá raknak és nem kell dolgozni; nem mintha nem találná fel így is magát, Leah köszöni szépen, de még mindig nem jött meg a kedve az állandó kilenctől-ötig munkához.
Dylan kedvesen az érkező újoncra mosolygott, és kezet nyújtott neki ő is.
- Szia Yas, Dylan vagyok.- mutakozott be, majd visszafordult a többiekhez, mikor Echo beszélni kezdett.
Halkan nevetett a szekrényes megjegyzésén, és elképzelte, mint kamaszfegyelmező eszközt. Mint mikor a kutyákat táskába teszik és megrázzák. Bár Dylannek nem lenne szíve felrugni a szekrényt, ha van benne egy hölgyemény. De azért volt olyan a Silent Flamesben is akivel a Taügetoszról is le tudott volna hajítani egy szekrényt. Miközben kedves mosollyal ezen elmélkedett, Rick válaszolt is, és a vezénylésével elindultak az istálló felé.
- Hah mernék nem jönni. - jegyezte meg halkan, és felvette az iménti beszélgetés fonalát út közben.
- Attól függ miért köröznek. Csak nem borogattad le az összes chipset az alsó polcról a szupermarketben? - mondta viccelődve egy gúnyos mosollyal és bizalmasan hozzáérintette a könyökét Echohoz. Nem várt választ igazából a kérdésre, csak igyekezett minnél hamarabb összebarátkozni vele, hogy semmi esetre se kelljen szekrénybe zárni, hiszen ha jól elvan nem akar majd rosszat tenni. Dylan pedig remélte, hogy a csipkelődős stílusát nem veszi majd sértésnek.
// Dylan el.//
Kezdtek egyre többen lenni, feltűnt a színen az egyik újonc is, aki nem rég óta járt hozzájuk.
Reggel szinte futva menekült a marhaistálló közeléből hajnali 4 körül. Tudta hogy ma új hordát is fognak hozni, így az megint rá várt volna hogy ki-be terelje őket. Gyorsan felkapott egy sárga trikót, egy piros-fekete kockás inget, egy koptatott farmert és egy kalapot majd kiviharzott a házból. Rutinosan és gyorsan megragadta a falhoz támasztott biciklit és futtában ugrott fel rá. Menetközben észrevett egy éjjel elkószált marhát aki békésen reggelizett a kerítés mellett: -Hajj, látni sem akarlak... - majd el is fordította fejét. Nem evett semmit reggelire, de nem is bánta. Ha zajt csap a konyhában, azzal csak felhívja bátyja figyelmét és ott tartja marházni. Na ehhez semmi kedve nem lett volna. Gyors tempóban haladt, egész úton felállva hajtott és száguldott a lejtőkön. Secperc alatt hajtott át a lovaspark kapuján. Hopp, lepattant menet közben a bicajról és letámasztotta az istálló ajtajánál. Belépkedett a nagy épületbe és kicsit foglalkozott Eternal Love-val.Adott neki egy-két almát, kicsit lepucolta, friss vizet öntött. Ezek után jobb dolog híján elindult kicsit körbenézni a területen. Hatalmasnak találta egy lovardához kčpest. A park felé indult.