|
Témaindító hozzászólás
|
2016.06.29. 16:10 - |
Clarissa Grey, Maverick Ackermann, Dylan Moore, Echo Malia Atwood |
[43-24] [23-4] [3-1]
 Hangosan felnevetett, s próbálta kivakarni az arcohoz ragadt tincseket.
- Biztos vagy benne? Nos, mindenesetre várom a következő lépésedet - mosolygott rá a fiúra, s hirtelen azon kapta magát, hogy alig tudja fékentartani a vigyorát. Komolyság? Ugyan, Echo most azt se tudta mi az.
- Készen állok! - Echo szórakozottan szalutált, s széles vigyorral az arcán, az egész fogsorát megmutatva viszonozta a fiú meleg, barna szemeit.
A lány arcáról még akkor se fagyott le a jókedv, mikor a fiú felhozta az enyhe félelmeit a patás állatokkal kapcsolatban. Szemeit a le nyergén tartotta, kezeivel azt piszkálgatta, pont úgy mint aki érti is hogy mi az a sok kapocs meg miegyéb ami elhelyezkedik rajta.
- Ki mondta, hogy félek tőlük? - Néhány pillanatig még rendezgette a dolgokat a lovon, majd mikor Dylan nem reagált érdeklődve felpillantott, tekintetét látva hangosan felsóhajtott, s megforgatta a szemeit.
- Okéééé. De le kell szögeznem, ez nem félelem. Puszta emberi reakció, egy enyhe tartás a lovaktól. Nem mintha gonoszak lennének. Bár nem tudhatom, nem beszélek a nyelvükön, de nagyobb nálam. S minden ami nagyobb nálam a vesztemre törhet. Ráadásul, nézd meg! Ha rám lép azokkal a dolgokkal... - utalt a patájára - soha többé nem tudok járni! - Oké, még Echo is érezte, hogy ez az egész egy kicsit túlzás, de ha másban nem is, legalább a lovakra rátudta fogni a frusztráltságát, s az enyhe hisztis viselkedést, amit a történtek idéztek elő. |
 Kihúzta magát, és büszkén elmosolyodott, mikor Echo szarkasztikusan megköszönte a zuhanyt, és akart volna mondani valami frappánsat, de rögtön elfelejtette mikor a lány felé lendült. Először azt hitte, hogy a slagot akarja kivenni a kezéből, így azt a háta mögé húzta, de legnagyobb meglepetésére, Echo nem nyúlt a slag után. Amit tett az sokkal megdöbbentőbb volt Dylan számára,egy pillanatra megállt a szívverése is, kissé tátva maradt szájjal bámult le az őt ölelgető lányra, és el is vörösödött, mikor az a hideg kezeit a hátán, és a nyakán az ingje alá csúsztatta. Az arckifejezése egészen addig amig a lány meg nem szólalt változatlan maradt, aztán a beszólás miatt kissé sértett tekintettel szóra nyitotta a száját, és a mutatóujját is felemelte artikulálva, végül aztán mégsem szólt vissza a beszólásra.
- Oké, ezt a csatát megnyerted de a háborút nem. - mondta végül visszavéve magára egy szórakozott vigyort, és gyorsan arrébb ment elzárni a csapot, és rendezni az arcszínét. Nem igazán értette, miért tudta így zavarba hozni a lány, de most nem volt ideje ezen merengeni, vissza is sétált Echo mellé, és Bitsy nyergére tette a kezét.
- Most hogy lezuhanyoztál és törölközőnek használtál, folytathatjuk a nyergelést. - mondta mosolyogva, és Echo tekintetét kereste, miközben átnyúlt a ló hasa alatt, hogy megfogja a túloldalt lelógó hevedert és becsatolja.
- Miért is félsz a lovaktól? - kérdezte hogy valamerre elterelje a beszélgetést a történtekről, meg kicsit kötözködésből is, de tényleg érdekelte a válasz. |
Echo reagálni se tudott, a vízsugár olyan hirtelen csapta arcba, hogy még sikítani is elfelejtett. Kezeit reflexszerűen maga elé húzta, így védekezve a víz ellen. Ettől függetlenül ugyan úgy vizes lett, haja lelapult és az arcára tapadt. mikro Dylan megunta a fröccskölést, Echo érzelemmentes fejjel, komoly tekintettel állta a fiú kiskutya szemeit.
- Köszönöm Dylan! Erre nagy szükségem volt - bólintott egyetértően, még mindig póker arccal - Azt hiszem útközben találkoztam Istennel és megvilágosodtam. Mégegyszer köszönöm - mosolygott rá hálásan, s pár lépéssel átszelte a köztük lévő távolságot, és szorosan magához ölelte a fiút. Vizes fejét közben beledörgölte a fiú mellkasába, s mindenhova ahol csak elérte, hogy ő is a lehető legvízesebb legyen. Nedves kezeit megtörölgette a fiú ingjébe, s tekintve a víz kicsit sem meleg hőmérsékletét, hideg mancsait először a fiú hátára tette a felsője alatt, majd a nyakába.
Vigyorgva húzodott el a fiútól, s ha az zavarban volt egy kicsit, vagy elvörösödött, akkor még egy pimasz mosollyal az arcán hozzáfűzte;
- Ó Dylan, mintha meleged lenne! |
A válaszok roppant módon elégedetté tették, és a kacsintás után szélesen elvigyorodott.
- Jaa igaz igaz erről meg is feledkeztem. - igazából nem is tudtam, mert eredetileg nem dolgozom itt. -tette hozzá magában somolyogva, majd felemelte a slag végét és összehajtotta a kezében, hogy ne zúduljon ki a víz mikor kellőképpen megnyitja a csapot.
- Az jó. - mondta még a telefonos témához, és visszasétált lassan a slaggal Bitsy másik oldalára, ahol Echo állt.
- Mert ha nálad lenne, most sajnos tönkremenne. - mondta és mielőtt a lány kitérhetett volna a vízsugár elől engedte hogy a cső kiegyenesedjen, és a összenyomva kissé a slag végét fröcskölte le vízzel Echo arcát, és nyakát . Tartva attól, hogy ezzel végleg kihúzta a gyufát, nem locsolta túl sokáig és hátrált egy lépést. Bűnös, pimasz kiskutya fejjel és halvány mosollyal várta, hogy Echo mit reagál. |
Echo csak halkan kuncogott a markában Dylan zsörtölődésén, nem vette komolyan a fiút, s nem is kellett neki. A lány a ló nyakát simogatva, egyszer cska azon kapta magát, hogy élvezi a fiú társaságát, s mégsem szenved annyira, mint az még reggel gondolta. Remélte, hogy a többi itt dolgozó is, vagy legalább azok akik mellé be lesz osztva, ugyan olyan jókedvvel fognak felé fordulni, mint Dylan. Akkor legalább át tudja vészelni a napokat. A lánynak fogalma sem volt róla, és nem is akarta hogy legyen, hogy mi lenne, ha egy felfuvalkodott, nagyképű lovast kapna maga mellé. Valószínűleg inkább intézetbe menne.
- Öhm, nincs. Most vettem le a pulcsimat - mosolygott rá a fiúra értetlenül, s mikor az a telefonja után érdeklődött, gyankodva összehúzta a szemét - Nos, meg van tiltva, hogy nálam legyen. Mondjuk az okát annyira nem értem, de hát te dolgozol itt. Ezt neked kéne tudnod - kacsintott rá, majd vissztérve újra a fiúra pillantott.
Vajon mit tervez? |
Bár bosszantotta hogy Echo ilyen könnyen átverte, azért nagyon megkönnyebbült, mikor az arcába nevetett, és a szívéhez kapott kissé drámaian.
- Te kis szemét! - becézte és keresztbe tett kézzel nézte ahogy a lány Bitsyvel szövetkezik.
- Nem érdemeltem meg! Én ártatlanul megtréfállak te meg halálra rémítesz. - mondta azért sarkítva, és elvigyorodott hogy jelezze, nem gondolja egészen komolyan. Csak egy kicsit. Bosszú után kutatva a tekintete a lófürdető slagon akadt meg, és önkéntelenül szélesen elmosolyodott.
- Mondd Echo... Nincsen meleged? - kérdezte miközben megkerülte a lovat, hogy onnan igazítsa meg nyerget, és legfőképpen, hogy észrevétlenül közelebb kerüljön a csaphoz. Egymás játékos idegesítése nagyon szórakoztató program volt, és bár egy két ember véleményétől kicsit tartott, Amanda Peytonétól nem félt, a lovarda vezetője nagyon kedvelte a fiatalokat, biztos nem balhézna, ha meglátná a jelenetet, ahogy slaggal arconlocsolja Echot.
- Van nálad mobil?- kérdezett mégegyet, mielőtt túl drágára sikerülne a fürdés. |
- Hagyjál! - rántotta ki magát a fiú keze alól, s még a hangját is megremegtette egy kicsit. Őszintén szólva, már alig bírta tartani magát, s nem is műkönnyek folytak végig az arcán, hanem valód erőlködő könnyek, hogy vissz tudja tartani a feltörni készülő kacaját.
Még pár pillanatig tettette a megbántott lányt, majd hirtelen szembe fordult az aggódó fiúval, és széles vigyorral az arcán rányújtotta a nyelvét, ezzel egy időben pedig kirobbant belőle a röhögés.
- Blőő! Megérdemelted! - fejét hátra vetve nevett a fiú meghökkent arcán, s mikor elhaladt mellette, hogy a paci mellé álljon, még akkor se tudta abbahagyni a röhögést. Megsimogatta Bitsy nyakát, s köezel hajolt a ló fejéhez.
- Szerinted is megérdemelte, nem igaz? - gügyögte a lónak jókedvűen, majd egy lépést hátrált, nehogy túlmenjen a határon, s még mindig kicsattanó jókedvel, egy széles vigyorral az arcán törölgette le az arcáról az ottmaradt könnyeket.
Na most már kétséget kizáróan úgy nézek ki, mint egy panda maci. Ha eddig nem is kenődött el annyira asminkem, most már tuti! Nem mintha ez a tény annyira letörte volan Echot. Nézzen ki úgy mint egy maci, de ez akkor is megérte!
|
Mikor Echo nem reagált az ijesztgetésére már másodpercek óta, aztán a nyergeléssel kapcsolatos mondatára sem, kiváncsi mosollyal fordult vissza felé Bitsytől. Ám amikor meglátta a lány könnyes szemeit, és szomorú tekintetét rögtön lefagyott az arcáról a mosoly, és meglepetten pislogva hallgatta a szidalmait.
-Mi?... Én.. Mi? - Tátogva mint egy hal kereste a szavakat miközben Echo tovább szidta, és mikor hátat fordított neki, Dylan zavartan vakarta meg a tarkóját. Ennyire megijesztette volna a hülyéskedése? Vagy csak felszínre hozott egy negatív élményt? Mielőtt a rosszabbnál rosszabb eshetőségek mind leperegtek volna előtte, közelebb lépett óvatosan hozzá, és hozzáért a lány rázkódó karjához.
- Echo, nem akartalak megríkatni, ne haragudj... - mondta halkan, és próbálta maga felé fordítani, hogy a szemébe nézhessen. Jézusom mit tettem, ki fognak nyírni azt fogják hinni hogy zaklattam, még lehet hogy le is csuknak....
- Mi történt mit cs...- faggatta miközben igyekezett meglátni az arcát, de a "sírás" hangján elbizonytalanodott.
- .... Echo? - szólította gyanakvóan, és elengedte a karját. Nem merte feltételezni hogy átveri, akkor lenne aztán a legbunkóbb egy síró lánnyal. |
Echo csak a szemét forgatta Dylan szavaira, s már csak azért sem fordult felé. Még akkor sem mikor a fiú a frászt hozta rá a hülyeségeivel. Először az volt a terve, hogy megint megüti, vagy visszavág neki valami csípős válasszal, de hamar meggondolta magát. Ha így akar játszani, én nem fogok az útjába állni.
Minden színési képességét összegyűjötte, és csak akkor fordult szembe a fiúval, mikor szemeitmár kellően ellepték a könnyek. Néhány még végig is folyt az arcán. Szipogott párat, végig a földet bámulva, majd hatalmas, megbántott bociszemekkel nézett bele Dylanébe.
- Ezt most miért kellett? - sírt fel halkan az orrát törölgetve - Akkora szemét vagy! Gratulálok hozzád! - a kezeibe temette az arcát, nehogy a srác meglássa az ajkain kunkorodó vigyort, sa halkan sírdogált a tenyerébe, míg újra szomorú képet nem volt képes vágni. Ekkor újra felemelte a fejét - Baromira megijesztettél. Nagyon jó kis program, hogy sírssuk meg a lányokat! Már kezdtem megkedvelni ezt az egészet, de köszi elbasztad! - gyorsan hátat fordított neki, s nevetését sírással álcázta - Ne szólj hozzám többet! |
Elégedetten nevetett fel mikor a lány követelte hogy elengedje, és miután eleget tett a kérésnek sem tudta abbahagyni a nevetést, ugyanis Echo sértődötten le is szidta bűneiért. Vigyorogva dörzsölte a karját ahol a lány belé boxolt, és utánna fordult.
- Nem tűnök megbízhatónak? Nem bízol bennem?- kérdezte, és próbált oldalról elé hajolni. - Pedig láttad milyen erős vagyok. Nem ejtettelek el. - játszotta meg a macsót, közben Bitsyhez lépett, és megveregette a nyakát, hogy megnyugtassa.
- De ha véletlen megöllek, mi az utolsó kívánságod? - kérdezte poénkodva, és feltette a nyerget, nyeregalátéttel együtt.
- Milyen temetést szeretnél? Engedhetem a lovaknak hogy igyák a véred? Tudod nagyon vágynak ám rá, egy percig nem figyelsz és hrrr!!- kedves hangon beszélt hozzá, ám mikor a hangot utánozta, hirtelen megragadta a lány vállát a nyakához közel, de mivel tartott Echo önvédelmi ösztöneitől rögtön el is tácolodott tőle halkan nevetve.
- Most, hogy már nem ülsz ott örökre, meg tudom neked mutatni, hogy hogyan kell lovat nyergelni. - terelte a témát a lovak felé újra. |
Echo halkan felsikított, mikor Dylan váratlanul felkapta őt a földről, mintha csak egy párna volna. Mármint, tény, a lány provokálta ki belőle, de soha nem gondolta volna, hogy a fiú tényleg megteszi. kajaival azonnal a srác nyaka után kapott és szorosan átölelte, hogy még véletlenül se essen le. Illetve, hogy képtelen legyen viccből ledobni őt egy kupac szénára vagy ilyesmire.
- Dylan! - emelte meg a hanját helytelenítően, de azért elég halk maradt ahhoz, hogy hangjával még véletlenül se rémissze meg a lovat. Hiszen nem rég kötöttek békét, nem kell ezt ilyen gyorsan felrúgni egy félreértés miatt - Ha nem teszel le megfoglak harapni! - fenyegette meg a fiút, s játékból még rá is vicsorgott.
Szerencsére - vagy nem szerencsére - Echo hamarosan újra biztos talajon állt, így a harapósdira nem került sor, a lovaglásra viszont úgy tűnt egyre inkább.
- Olyan egy mocsok vagy! - ütött bele egyet a fiú karjába és sértődötten hátat fordított neki, de ajkain szélén azért megbújt egy vigyor - És ha elejtesz és meghalok? Szívesen takarítottad volna arréb a hullámat? És akkor ne is beszéljünk arról a rengeteg vérről amit suvickolhattál volna fel.
|
A csábítós megjegyzésen nevetett, és megjátszva az értetlent rázta a fejét.
- A nők olyan logikátlanok! - válaszolt. Attól függetlenül hogy Echo ebben a pillanatban pont lázadt, Dylan azon kapta magát, hogy nagyon jól elvan vele, és különösen örült annak, hogy tudott úgy poénkodni vele, mintha hónapok óta ismernék egymást. Ez nagyon megkönnyítette mindkettejük dolgát, meg valószínüleg mindenkijét, mert Dylan azt feltételezte, hogy a lány mindenki mással is ilyen jól kijön. Bár valószínüleg ebbe a nevelők nem tartoznak bele, máskülönben nem lenne itt. A nyílt kihívásra összeszűkült szemekkel nézett rá majd sóhajtva megrázta a fejét.
- Ez egy lovarda nem csinálunk ilyen dolgokat, még megijednek a lovak. - mondta, feltápászkodott, és lustán nyújtózott egyet, azt játszva, hogy valóban nem áll szándékában, hogy feltegye a lóra. Néhány csendes másodperc után körbenézett, és hirtelen emelte fel Echot a földről.
- Még jó hogy Bitsy nem egy ijedős típus! - mondta félhangosan, és sunyin elvigyorodott. A térdhajlatánál és a hátánál ragadva meg őt lépett vele egyet Bitsy felé, ahol már ott is állt a ló, de a hátára végül mégsem tette fel, nehogy valakinek baja essen. Helyette büszkén várta a reakciót, és lassan visszatette Echot a földre. |
Echo szemöldöke az egeki szaladt a fiú visszaszólására, s egy gonosz vigyor alakult ki az arcán, mikor hallotta, hogy a fiú benne van a viccelődésben.
- Szóval másra érvényes az erőszak? Dylan! Igaz hogy nem ismerlek régóta, sőt talán még fél órája sem, de gondolod, hogy így kell elcsábítani egy hölgyet? - a hatás kedvéért még a haját is hátra dobta és az adott szituációhoz képest megpróbálta a lehető legszámonkérőbb arcot vágni. - Ahh, ti férfia olyan tudatlanok vagyok!
Echo végig követte Dylan mozdulatát, ahogy helyet foglalt mellette, s alig észrevehetően hátrahökkölt ahogy a fiú közelhajolt hozzá. Figyelte azokat a pimasz csillogó szemeket, és nem bírta ki vigyorgás nélkül.
- Én nem bánnám. - Echo is közelebb tolta az arcát a fiúéhoz, s kíváncsi tekintettel, egy kihívó arcal várta a fiú reakcióját - De persze tudom, hogy ez nem lehetséges, de azért a remény meg minden - húzodott hátra, s önkéntelenül is felvette a fiú pozícióját, s hátra dőlt a kezeire támaszkodva.
Nem fordította a fiú irányába a fejét, csak a szeme sarkából pillantott rá, egy félvigyor kíséretében.
- Próbáld csak meg!
|
A fiú csípőre tette a kezét és úgy nézett le Echora aki ülősztrájkot hirdetett.
- Természetesen, nem fogunk erőszakot alkalmazni.- mondta majd ahogy a lány tette, ő is kiegészítette a mondatot. - A lóra üléssel kapcsolatban. De Rick a főnök, úgyhogy mindenesetre felnyergeljük Bitsyt.- húzta ki magát Dylan, majd be is rohant a nyergesbe, hogy összeszedje a cuccokat, és egy perc múlva már kint is volt, karján a nyereggel, és vállán a póni kantárával. A szerszámokat letette Bitsy mellé a vízszintes rúdra, majd lehuppant Echo elé törökülésbe.
- Tényleg itt szeretnél ülni a nap hátralévő részében? - kérdezte vigyorogva, és kicsit közelebb is csúszott hozzá, hogy meglegyen a bizalmas beszélgetési távolság.
- Ha nem mozdulsz nagyon könnyű dolgom lesz, csak megfoglak és felteszlek a nyeregbe. - jutott eszébe, és elégedetten támaszkodott hátra a kezeire. |
Dylan kijelentésére a lány szemöldöke az égfelé szaladt, és egy pillanatra még a mozdulatban is megakadt.
- Úgy emlékszem, mintha azt mondtad volna, hogy ha nem akarom, akkor ma még nem kell lovagolnom - mordult fel Echo, majd békítően még vicceskedve hozzá tette - Lovon.
Echo megmakacsolva magát vissza ült az előző helyére, és egy kedves mosollyal az arcán pillantott fel a fiúra.
- Én ugyan el nem mozdulok innen! - Echo arcán egy elszánt kifejezéssel nézett farkas szemet a fiúval, és biztos volt benne, hogy ő egyhamar nem fog innen elmozdulni. |
Miközben a fiú elégedetten figyelte a munkájuk eredményét, Echo előre fésülte a haját a lóvakaróval, amit meglepettséggel fogadott, de mikor a lány felkuncogott, ő is elvigyorodott.
- Így már tetszem neked? - kérdezte mély hangot imitálva, és felnevetett. Csak akkor túrta vissza a haját az ujjaival, amikor már a falnál ültek, és Echo válaszolni kezdett a kérdésére.
- Miii ééén nem én nem akartam lenyomozni hogy hol laksz és fura fotókat csinálni rólad mikor alszol. - ment bele a poénkodásba, majd a következő kérdés után kicsit elbizonytalanodott, hogy jól tette-e hogy megkérdezte, és bár érdekelte volna, kinek kellene még itt lennie, nem firtatta tovább a témát, inkább mély levegőt vett és elraktározta magában, hogy ezt kerülje egy ideig. Ő biztos nem éli meg jó élménynek, de Dylan kicsit szerencsésnek is gondolta, hogy a komolyabb bünti a kötelező lovardai élet. Persze más világban éltek, így nem becsülte alá a büntetés súlyosságát. Echo is biztosan hamar terelni akarta a témát, úgyhogy jókedvűen szólította meg újra. Dylan pedig az első mondatánál is felé pillantott, ám Echo a másodikkal érte el, hogy a fiú nagy szemekkel némán ránézzen. Amint a lány felfedte, hogy a kedvenc édességéről akart beszámolni ezzel a körítéssel, halkan felnevetett.
- Nem felejtettem el, csak nem mertem. - válaszolt színpadiasan. - Nincs más esélyem, szereznem kell karamellát.- tette hozzá játszott drámaisággal, és kényelmesen döntötte a hátát a hűvös falnak.
- Ha véletlenül te szeretnéd elérni hogy szeresselek, akkor vattacukorral kell elárasztanod, vagy csokoládéval. - árulta el ő is kölcsönösen a kedvenc édességét. Sóhajtott, mikor megpillantotta a távolban az Exmoori tájat, és szívesen ment volna lovagolni, ha mondjuk Rick átvette volna Echo felügyeletét, de az volt az igazság, hogy egészen jól érezte magát miközben segített a lánynak amiben tudott. Így inkább félretette magában a tereplovaglás gondolatát. Máskor is megteheti.
- Na ne ücsörögjünk itt tétlenül amíg várunk, csináljunk valamit. - mondta, mivel beszédtéma nem jutott eszébe és fel is kelt a földről. Kezét Echonak nyújtotta hogy felsegítse, ha elfogadja a segítségét, majd körbepillantott hogy mit tudnának csinálni.
- Kihozom Bitsy felszereléseit, feltételezem, hogy Rick biztos fel akar majd ültetni téged. Úgyhogy nyergeljük fel.- mondta vigyorogva, és várta Echo reakcióját miközben lassan a nyerges felé vette az irányt.
|
- Rejtett képességek, Dylan! Rejtett képességek - mosolygott magában a lány, s csalódottan vette észre, hogy Dylan sokkal hamarabb végez, mint ő. Próbált a lehető leggyorsabban végezni, bár nehéz volt, mivel közbe arra is kellett figyelnie, hogy még véletlenül se tegyen egy rossz mozdulatot. Abból kétségkívül ő húzná a rövidebbet.
- Soha nem tennék ilyet! Miért fosztanám meg magam a lófürdetés örömeitől? - még párszor végig simított a a lovon a kezében tartott eszközzel, majd gondolva egyet lábujjhegyre állt, és belekapva a fiú hajába, a szemébe húzta azt. - Nézd milyen helyes lettél, Dylan! - kuncogott fel kislányosan, és a hatás kedvéért még az inget is megigazította a fiún.
Miután végeztek a lóval, mindketten leültek a fal mellé, míg Rickre vártak.
- Londonban - felelte lassan, elhúzva a szót, majd gyanakodva pillantott a mellette ülőre - Miért? Csak nem vagy valami szociopata, ugye? - kérdezte egy félvigyorral az arcán, és gyengéden meglökte a vállával, a következő kérdésre azonban elkomolydva meredt maga elé. Lábait felhúzta a mellkasához, karjaival pedig átölelte őket. - Öhm, nem, még soha. Ez az első, hogy komolyabb büntetést szabtak rám ki. De tudod, nem csak nem kéne itt lennem! - csúszott ki a száján sértetten, de amint rájött, gyorsan elhallgatott.
- Na de, a legfontosabbat elfelejtetted megkérdezni! - váltott vissza egy széles mosolyra - Hogy hogyan tudnád elérni, hogy megszeresselek - várt pár pillanatott, hogy a fiú a teljesen figyelmét ráfordítsa, majd a lehető legszélesebb vigyorral az arcán folytatta - Egy szó. Karamella. Bárhogyan. Bármikor. Almával, kekszel, magában, akárhogyan! |
Echo visszaszólására vigyorogva tette csípőre a kezeit, tekintetét pedig a lány bájos pillantásába fúrta.
- Tényleg? Már kész lósuttogó lettél. Mit mondanak még a hangok a fejedben? - kérdezte gúnyosan, és a puha kefével lekefélte a szőrét, ahol Echo a vakaróval átment már rajta.
- Egyébként Bitsy szereti ha lecsutakolják, úgyhogy ne húzd az időt. - mondta mosolyogva, mikor a kefével odaért ahol ő tartott, s míg várakozott, nekidőlt a testes kanca oldalának, és figyelte Echo mozdulatait. Igazából nem volt annyira koszos a ló, hogy nagy pucolásra legyen szüksége, de egyrészt kötelesség volt megtenni minden lovaglás előtt, és esetleg utánna is, másrészt meg a lovaglással járó munkákat kellett bemutatnia Echonak. Mikor a lány elért a ló faráig a vakaróval Dylan átküldte a túloldalra is, és addig ő lekefélte a már félkész oldalát, aztán a túloldalát is. Megmutatta, hogyan kell kikaparni a ló patáit, mind a négyet felemelte, és kiszedte a beléjük ragadt sarat és szalmát. Futólag bepillantott az istállóba, de mivel úgy vette észre, hogy Rick még egyeztet az egyik új lánnyal, ezért leült a fal mellé.
- Később ha Rick ráér megkérdezzük, hogy felnyergeljük-e neked Bitsyt. - mondta halkan, és figyelte, hogy Echo leül e mellé vagy nem.
- Éés ha nem túl indiszkrét kérdés, hol laksz? - kérdezte hogy felhozzon valami beszédtémát. -Kellett már hasonló programra járnod? Mármint nem lovasra, hanem bármilyenre. |
Echo erősen próbálkozott, tényleg mindent megtett, de egyszerűen képtelen volt megálljt parancsolni magának, s bár ajkait erősen összeszorította, vállai ugyan úgy rázkódtak az elfojtott nevetéstől.
- Húúú, most aztán rám hoztad a frászt! - grimszolt széles vigyorral az arcán, s akaratlanul is felkacagott megint. Óvatosan megtörölgette a szemeit, s próbált a lehető legsemlegesebb dolgokra gondolni, mert ha nem tette volna, a röhögös újra elhatalmasodott volna felette. Dylan közben ismertette vele a nap további részét, és ahogy elkanyarodtak egy egyáltalán nem mókás részhez, Echo úgy érezte a nevetése csillapodott. Egészen addig, míg a fiú újra fel nem hozta a szerencsétlenkedését.
- Értem. Hát, legalább abban profi vagy! - nevetett bele a fiú arcába, s bár szemeivel próbálta ő sugalni, hogy sajnálja, hogy ilyen gátlástalanul kiröhögi őt, a röhögéstől vörös feje, zöld szemei melyekben könnyek csillogtak egészen másról árulkodtak.
Dylan talán megunta, hogy a lány megállíthatatlanul kacag rajta, ugyanis egyszerűem csak otthagyta Echot Bitsy-vel. A lány elkomolyodva pillantott rá a lóra. Tekintetét belefúrta az állatéba, s bár nem úgy tűnt, hogy a póni figyel rá, Echo azért megpróbálta. Jobb tisztázni egymás között a dolgokat!
- Na figyelj! Megértem ha nem csípsz, nem is várom el, de nagyon örülnék ha nem próbálnál meg megyilkolni lovaglás közben. Vagy amikor veled kell foglalkoznom...tudod, az lenne a legjobb ha soha nem terveznél megölni. Már ledumáltuk kint, ha nincs kedved sétálgatni, vagy fürdni, én nem kötelezlek rá! A világértsem szeretnélek magamra haragítani! - paskolta meg gyengéden a ló orrát. Bitsy a mozdulatra prüszkölt egyet, mire Echo olya gyorsan rántotta vissza amacsait az állat közeléből, mint a villám - Nincs tapi! Értem én! - mutatta fel a hüvelykujját beleegyezése jeléül, majd úgy döntött a legjobb módszer ha csendben megvárja mí Dylan vissza nem ér. Ez hamar be is következett, így nekiláthattak a következő feladatnak. Szerencsére a fiú nem hagyta, hogy elrontsa a dolgokat és esetleg felrúgja a nemrégiben megkötött egyességét a lóval. S bármennyire is hálás volt ezért, nem tudta szónélkül hagyni az utolsó mondatát.
- Nos, talán csak nem mondja! Ahogy azt sem, hogy nem akar fürdeni - mosolygott fel a fiúra a lehető legbájosabban, még a szempilláit is megremegtette a hatás kedvéért. |
Szúrós tekintettel de halvány mosollyal figyelte, mikor Echo próbálta legyűrni a nevetést az iménti színjátékán Betsyvel, majd mikor reagált rágalmára és elviharzott, halkan nevetve követte.
- Hát persze persze, a vezetőszárak leverője és az intelligens állatok védelmezője. - gúnyolódott vigyorogva és örömmel tapasztalta, hogy dacból még a ló vezetését is végre tudja hajtani. És még a nevetést is abbahagyta rajta. Legalábbis azt hitte, ám a lány válla rázkódni kezdett a nevetéstől, Dylan pedig mormogva szedte a lábait a lány és a lova után, hogy kinyissa előttük a kaput.
- Ha tovább nevetsz rajtam bezárlak a szekrényembe. És kipucolhatod a nyergem. Hm nem is rossz ötlet! - incselkedett vele közelebb hajolva mikor elment mellette, majd kitárta előttük a kaput, és megvárta, míg Echo kivezeti rajta a lovat. Gyorsan visszazárta, mielőtt Bitsy néhány huncut társa kirohanna rajta, majd gyorsan sietett Echo után, és mellette haladva folytatta az útját.
- Meg kell keresnünk Ricket, elvileg ő fog edzést tartani neked. Nekem nincsen rá engedélyem. Csak arra hogy hülyét csináljak magamból a karámban. - mondta vigyorogva. Az istálló külső falához kísérte Echot Bitsyvel, és az ott lógó egyik kikötőszárhoz kötötte ki a lovat.
- Hozok a nyergesből egy dobozt addig barátkozzatok.- mondta és ott is hagyta a párost amig berohant a pucolószerszámokért. Egy -két percen belül vissza is tért hozzájuk, és két féle szerszámot vett először elő belőle, egy vakarót, és egy puhább kefét.
- Először ezt fogd meg.- mondta és a fém szerszámot a kezébe nyomta. Ovális alakja volt, alján több körben fém fogak helyezkedtek el.
- Ezzel dörzsöld végig a nyakától a faráig.- adta ki az instrukciót és figyelte a munkavégzést, ám Echo nem merte erősen rányomni a szerszámot, ahogy először senki sem, Dylan pedig gondolva egy merészet, rányomta a kezével együtt.
- Erősen. Nem fáj neki. - mondta, majd el is engedte enyhe zavarában. Úgy döntött, hogy visszafogja magát, és nem piszkálja többet. Xd |
[43-24] [23-4] [3-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Hangosan felnevetett, s próbálta kivakarni az arcohoz ragadt tincseket.
Kihúzta magát, és büszkén elmosolyodott, mikor Echo szarkasztikusan megköszönte a zuhanyt, és akart volna mondani valami frappánsat, de rögtön elfelejtette mikor a lány felé lendült. Először azt hitte, hogy a slagot akarja kivenni a kezéből, így azt a háta mögé húzta, de legnagyobb meglepetésére, Echo nem nyúlt a slag után. Amit tett az sokkal megdöbbentőbb volt Dylan számára,egy pillanatra megállt a szívverése is, kissé tátva maradt szájjal bámult le az őt ölelgető lányra, és el is vörösödött, mikor az a hideg kezeit a hátán, és a nyakán az ingje alá csúsztatta. Az arckifejezése egészen addig amig a lány meg nem szólalt változatlan maradt, aztán a beszólás miatt kissé sértett tekintettel szóra nyitotta a száját, és a mutatóujját is felemelte artikulálva, végül aztán mégsem szólt vissza a beszólásra.